Az 1-es és 2-es típusú cukorbetegeknél fokozott a demencia és az általános kognitív hanyatlás kockázata – magyarázta több szakértő az Amerikai Diabétesz Szövetség tavalyi tudományos ülésein. Kutatásuk fontos célkitűzése volt, hogy megpróbálják meghatározni, hogy a cukorbetegség mely aspektusai befolyásolják leginkább a kognitív funkciók jólétét. Az alábbi cikkben megnézzük a megállapításaikat:

• a demencia kockázata cukorbetegeknél
• a magas és alacsony vércukorszint hatása az agyra
• a diabéteszes ketoacidózis (DKA) hatása az agyra

A demencia előfordulási gyakorisága cukorbetegség esetén nagyobb. A demencia és a T2D esetek száma várhatóan legalább megduplázódik, és potenciálisan megháromszorozódik a következő 30 év során – magyarázta Anna Marseglia, Ph.D. A cukorbetegség minden korcsoportban enyhe kognitív hanyatlással jár, és egyértelműen megállapított kockázati tényező a demencia kialakulásában. Míg a demencia kockázatának csökkentése a T2D-ben szenvedő betegeknél nagyrészt az általános vércukorszint javításával kezelhető, Marseglia kutatása egy másik fontos tényezőre is utal: az aktív életre. Az „aktív élet” kifejezés magában foglalja a fizikai aktivitást, a szellemi és a szociális tevékenységet a tanulmány szerint: „A szellemi, szociális és fizikai szabadidős tevékenységekben való részvétel, és a kiterjedt közösségi hálózat csökkenti a cukorbetegséggel összefüggő demencia kialakulásának kockázatát.” Azoknál a cukorbetegeknél, akiknek alacsonyabb az általános aktivitásuk és rossz a szociális kapcsolati hálójuk, a demencia kialakulásának kockázata szignifikánsan magasabb, mint azoknál, akik rendszeresen űznek valamilyen szabadidős tevékenységet és kiterjedt szociális élettel rendelkeznek.

Vércukorszint és agysérülés. Sokan azt feltételeznék, hogy az alacsony vércukorszint több kárt és sérülést okoz az agyban, mint a magas, elvégre, amikor "alacsonyak vagyunk", nehéz lehet tisztán gondolkodni, beszélni, és egyáltalán talpon maradni. A T1D-s betegek minden korosztályában végzett kutatás ennek ellenkezőjét bizonyította, magyarázta Fergus Cameron MD. "Azok a körülmények, amelyek röviddel a diagnózis felállítása előtt vagy után következnek be, hajlamot teremthetnek az idegsérülésre" - tette hozzá Cameron. Dióhéjban: a különböző tanulmányok mind azt találták, hogy a magas vércukorszint és a DKA súlyosbodó hetei vagy hónapjai a cukorbetegség diagnosztizálását megelőzően, illetve a közvetlenül azt követő napokban vagy hetekben terhelik a leginkább az ember agyát.

A vércukorszint és a fejlődő agy hatását vizsgáló legújabb kutatások legfontosabb eredményei:

• A kognitív károsodás vizsgált területei a következők: teljes körű IQ, végrehajtó funkció, információfeldolgozási sebesség, munkamemória és általános memória.
• Az, hogy egy gyermek vagy felnőtt volt-e DKA-ban a diagnózis idején, óriási szerepet játszik a T1D okozta általános agysérülésben.
• Az 5 éves koruk előtt diagnosztizált gyermekeknél - akiknél DKA-t is előfordult a diagnózis során - mutatták a legtöbb agyi sérülést.
• A 10 éves koruk után diagnosztizált gyermekeknél - akiknél nem történt DKA - volt a legalacsonyabb az agysérülés bizonyítéka.
• A 8 százalék feletti A1c-szinttel rendelkező gyermekek gyengébb teljesítményt nyújtottak az azonos korú, nem cukorbeteg társaik IQ-normáihoz képest.
• A korai gyermekkorban tapasztalt súlyos hipoglikémia gyengébb kognitív teljesítménnyel jár.
• Azoknál a felnőtteknél, akiknél gyermekkorukban diagnosztizálták a T1D-t, jelentősen megnőtt a kognitív károsodás bizonyítéka.
• A krónikusan magas vércukorszint több sérülést okoz az agyban, mint azt korábban gondolták, és krónikus gyulladással és oxidatív agykárosodással járhat.
• Az enyhén vagy közepesen alacsony vércukorszint nem károsítja olyan jelentős mértékben az agyat, mint azt korábban gondolták.

forrás: https://beyondtype1.org/impact-dka-brain-ada/