"Normál vagy light Cola, nem mindegy? Fogyózol?" - kérdezte tőlem tegnap a pincér, miután másodszorra mentem vissza pulthoz kicserélni az eredetileg light Cola-ként kikért, de normál változatként megkapott italt. Nem, egyáltalán nem mindegy.

Fotó

Valójában nem ez az első eset, hogy nem light Cola-t kapok. Mert elfelejtik, hogy ezt kértem, vagy mert felülbírálják, mivel nem tartják fontosnak a kettő közötti különbséget.

Ha nem lennék cukorbeteg, tényleg nem tudnám megmondani, melyik a kevésbé rossz. Cukorbetegként viszont a kettő közti különbség a normál vércukor és az extrém magas, 20-as vércukor. Amit aztán egész éjszaka nyomtam volna fokozatosan lefelé, hogy reggelre jó értékem legyen, de ne induljon be somogyi délutánra a túl gyors csökkentéstől.

"Cukorbeteg vagyok, ezért fontos, hogy light legyen." - mondtam és közben figyeltem a kezét, hogy azt kapom, amit szeretnék. "Melegszendvicset kérsz? Azt szabad? Meg bort, azt szabad?! Meg torta, he?" - feleleték a villámok a tekintetéből.

A melegszendvicset elfeleztük, mert tényleg nagy volt. De nagyon kellett a száraz fehérbor mellé, mivel ez az italtípus szinte azonnal elkezdni lefelé húzni a vércukraimat. A torta pedig szülinapi torta volt, nem az enyém, de diabetikus. Mert a barátaim újabban csak így készítenek sütit. A Cola-ról pedig nagyon jól tudom, hogy a rendszeres fogyasztása nem jó ötlet, de nagyon megkívántam, mert az Ultrabalaton futóverseny után még nem sikerült regenerálódnom, vágytam a folyadékra, az édes ízre.

Mindez átfutott az agyamon a pillanat törtrésze alatt és elgondolkodtam: aki nem cukorbeteg, annak megy bármilyen ehhez hasonló program a fejében, mikor eszik vagy mozog? Tisztában van egyáltalán azzal, mit eszik? Tudja-e, hogy egy pohár Cola hogy nyomja fel a vércukrát, ergo mennyire kell dolgoznia a szervezetének? Vagy milyen ég és föld különbség van egy porcukrozott, leveles péksütemény és a rozskenyér között? Hogy mennyi zsírt és cukrot visz be egy szimpla ketchupos sültkrumplival, vagy a sietve bekapkodott sütikkel, csokikkal, édességekkel? De elszakadok az ételektől: az is nagyon jó lenne, ha mindenki magán tudná megtapasztalni, milyen nagyon sokat jelent az inzulinhatékonyság szempontjából csak 30 perc séta naponta, vagy 1 óra mozgás kétnaponta! Egy egészen más világ, az inzulin hirtelen úgy kezd működni, mint az álom!

Tudjuk, értjük, érezzük a saját bőrünkön mindezt, mert cukorbetegek vagyunk. Hogyan lehetne ezt a tudatosságot átadni azoknak, akik (még) nem cukorbetegek...?