Valójában mítosz. Az igaz, hogy minél több ideje cukorbeteg valaki, annál nagyobb az esélye, hogy változatos problémákkal, úgynevezett szövődményekkel kell szembenéznie. A magas és/vagy ingadozó vércukorszint ugyanis megterheli az ereket, így hatással van a szervezet egészére. Károsíthatja a kisereket (szem és vese), károsíthatja a nagyereket (keringési problémák, szívinfarktus, sztroke) és károsíthatja az idegeket (itt nem az értelmi képességekre kell gondolni, hanem az érző- és mozgatóidegekre, leginkább a végtagokon). Ha pedig károsodnak az erek és az idegek együtt a lábon, létrejöhet az úgynevezett diabéteszes láb: nem gyógyuló sebekkel, üszkösödéssel a nem megfelelő keringés miatt, melyet az idegek károsodása okán nem is érez a cukorbeteg. Így vezethet a diabétesz vaksághoz, veseleálláshoz, keringési problémákhoz vagy végtag-amputációhoz.

Hogy mégis miért mítosz? Mert annyi-de-annyi kutatás és felmérés kimutatta már, hogy a vércukorkontroll képes a problémákat megelőzni vagy nagyon lelassítani! Ezért mítosz! Mert egyáltalán nem törvényszerű, hogy ha cukorbeteg vagy, már nincs is értelme a nyugdíjas éveidet tervezni! Mert olyan sokan vannak, akik hosszú évtizedek óta élnek cukorbetegen és épen, egészségben! A szövődmények ugyanis nem a cukorbetegség következményei. A szövődmények a NEM KONTROLLÁLT vércukor-anyagcsere következményei. És ez viszont nem mítosz.

Még akkor sem, ha tudom nagyon jól, hogy ezt mondani könnyű, csinálni napról napra, folyamatosan bizony nem az. Néhány cukorbetegnek kifejezetten nehéz kicsit is normális vércukor-értékeket elérni, sőt abban is van különbség, kinek mennyi esélye van egyik-másik szövődményre. De akkor is: kesereghetünk, hogy milyen rossz dolgok várhatnak ránk. Vagy örülhetünk a lehetőségnek, hogy a mindennapi apró pici döntésekkel a kezünkben van az eszköz arra, hogy megelőzzük azokat. Azért ez utóbbi jobb, nem?