A Flame of Hope emlékmű folyton égő lángját az inzulin felfedezésének tiszteletére gyújtották és a cukorbetegség gyógymódjának megtalálása alkalmából fogják eloltani. Ma van a Diabétesz Nemzetközi Világnapja.

Sir Frederic Banting, az inzulin felfedezőjének kanadai háza előtt emelt 2 méteres, 15 tonnás bazalttömb tetején ég a láng. Flame of Hope, a Remény Lángja, valami ilyesmi. Az emlékmű tisztelgés Banting sok életet megmentő felfedezése előtt, továbbá minden volt és jelenlegi cukorbeteg előtt, akik nap mint nap teszik bele az energiát a diabéteszes hétköznapokba.

A lángot Erzsébet királynő gyújtotta 1989. júliusában. Kihunyni pedig akkor fog, amikor a cukorbetegségnek meglesz a gyógymódja. A láng ugyanis arra is hivatott emlékeztetni, hogy az inzulin jó dolog, de nem gyógymód. (De vajon mi lesz "a" cukorbetegség gyógymódja...? Halkan kérdem és ugorjunk, most nem erről akarok írni.)

Mert vessetek a mókusok elé, de ez tökre olyan, mint egy olimpiai láng. A mi olimpiai lángunk, ami addig ég, amíg futjuk a pályát. Érzitek...?

Átérzitek-e minden porcikátokkal az olimpia boldog-izgatott, ünnepélyesen büszke bizsergését...? A modern gladiátorküzdelmek feszültségét és a győzelmek kirobbanó örömét...? Lássátok magatokat atlétaként egy olimpiai megnyitón! Vagy a dobogó tetején! A célszalagot elsőként átszakítva, zászlóval a hátadon a tiszteletkört kocogva! Konfettiesőben, repkedő galambokkal, bábosokkal, táncosokkal! Hullámzó forgatagban, egy arénában, ahol nekünk tapsol a tömeg és őrjöng a lelátó! És nekünk ég a láng! Citius, altius, fortius! Megvan a tűz...? Akkor jó!

Álljunk meg ma, a Diabétesz Világnapján egy pillanatra, kivételesen ünnepelni. Amit elértünk, hogy itt vagyunk. Hétköznapok szívós olimpikonjai: nagyon boldog Diabétesz Világnapját Nektek!