A MIT fejlesztői olyan injektálható, fogkrémszerű nanogéllel rukkoltak elő, mely érzékeli a szöveti környezet cukorszintjét és annak megfelelően inzulint bocsát ki – akár egy szintetikus inzulintermelő béta sejt. Cukorbeteg egerekben egy injektálás 10 napig biztosította a normális vércukorszintet.

 Nanorészecskék, dextrángömbök és a kiszabaduló inzulin.

Egy megbízható inzulintermelő béta sejt úgy biztosítja a mindig kiegyensúlyozott vércukorszintet, hogy folyamatosan monitorozza a vér cukorszintjét, majd amikor az emelkedni kezd, pont megfelelő mennyiségű inzulint bocsát a véráramba. Cukorbetegekben az inzulin vagy hiányzik vagy nem működik megfelelően, így a vércukorszint megemelkedik, melyet inzulinadással tudunk visszaállítani a megfelelő szintre. A jó diabéteszkontroll művészete abban áll, hogy lehetőség szerint mindig a megfelelő mennyiségben és ütemben adagoljuk az inzulint - ami nem feltétlen sikerül. Ezért sok labor és cég dolgozik olyan intelligens inzulin fejlesztésén, amely képes a vércukorszintre reagálni, azaz a vércukor emelkedésének megfelelően "aktiválódni".

A világ egyik leginnovatívabb kutatóműhelye, a MIT, újfajta nanogél ötlettel állt elő a napokban. Az újdonság egy fogkrémszerű anyag, ellentétes töltésű nanorészecskék hálózata. Az ellentétes töltésű részecskék vonzzák egymást, így a gél kompaktan együtt marad, miközben a mechanikai gyűrődést is kitűnően bírja. Ez fontos, mert az eddig próbálgatott hidrogélek legnagyobb problémája az volt, hogy mechanikai gyűrődésre eresztették az inzulint.

A nanorészecskék belsejében dextrán golyók találhatóak. A golyókban inzulin van, a golyók felszínén pedig egy aktivitásra kész fehérje, egy enzim ül. Ez az enzim képes a cukrot glükonsavvá változtatni. A glükonsav, ahogy a neve is jelzi, enyhén elsavanyítja a környezetet. Savas közegben a dextrángolyók szerkezete megbomlik és a részecskékbe rejtett inzulin kiszabadul.

Minél magasabb a környezet cukorszintje, annál több glükonsav jön létre és annál több inzulin szabadul ki. Így képes a nanogél a cukorszintre reagálni inzulinnal.

Egereken végzett kísérletben a gél 10 napig képes volt megtartani a normál vércukorszintet. Az injekció helyén gyulladást nem tapasztaltak, a döntően poliszacharid tartalmú anyag idővel nyom nélkül elbomlik.

A további fejlesztések célja a pontos kalibrálhatóság mellett a gél reakcióidejének csökkentése.