Kollégák vagyunk. Mindketten cukorbetegek. Egyidősek. Neki van szövődménye, nekem nincs. Másként állunk a hétköznapokhoz, máshogy a cukrokhoz. Vajon miért? Olyan egyszerű valakire rámondani, hogy link, de én ebben nem hiszek. Mert szerintem nagyon kevés igazán link van köztünk. Sokkal többen, akik félünk, akik nem boldogulunk a cukrainkkal és tehetetlenségünkben feladjuk, vagy akik nem tudunk hinni, esetleg nincs honnan erőt meríteni 7/24.
Már írtunk a Joslin díjakról, azaz a több évtizede (25, 50, 75 éve) cukorbetegekről, de ez a videó minden eddiginél motiválóbb, a Facebook oldalunkra érkezett - köszönjük Éva! - és annyira tetszett, hogy ide is kirakom. Nézzétek és lássatok, de főleg higgyétek: a lehetetlen nem létezik és meg lehet csinálni!
Kit mi motivál a mindennapokban? És mi akadályoz? Mitől fél és miben hisz, ha a jövőjére gondol? Baromira nem mindegy, sőt - minden ettől függ.
A videó angol nyelvű, szöveges fordítás alatta.
