A tagadás talán úgy definiálható, hogy "valami igazi dolog létezésében, valóságában való hitetlenség", tehát tulajdonképpen ez az elfogadás ellentéte. Feltételezem, ha ebben a fázisban lennél a cukorbetegségeddel kapcsolatban, nem olvasnád ezt a cikket, sőt, a blog közelében sem lennél. Fontos leszögezni, hogy a tagadásnak sok rétege lehet, és a mértéke is eltérő lehet az egyes érintetteknél. Szóval honnan tudhatjuk biztosan, hogy egyáltalán küzdünk-e vele?

Vannak ilyen, és ehhez hasonló gondolataid?

• "A diabétesz nem is olyan nagy dolog, vannak sokkal rosszabbak is." Tény, hogy számos egészségügyi állapot sokkal kellemetlenebb vagy rosszabb, mint ez, de azért mindentől függetlenül is kijelenthető szerintem, hogy a cukorbetegség igen is nagy dolog. Főként azért, mert minél inkább egy életre elkötelezed magad valami mellett, amit nem is önként választottál, annál jobbak lesz az általános egészségi állapotod, és a hosszantartó boldog életre való kilátásaid.
• "Miért törődnék magammal, úgyis meg fogok halni." Persze, ebben nyilván van igazad van, előbb-utóbb mind meghalunk valami miatt. De azt ne feledd el, hogy nem csak az életed hosszúsága a fontos, hanem a hátralévő évek minősége is. Ha kellőképp odafigyelsz a diabéteszedre, megadhatod az esélyét annak, hogy az eltöltött évek olyan egészségesek legyenek, amennyire csak lehetséges.
• "Teljesen mindegy, mit csinálok, a vércukorszintem nem szabályozható." Ez a tehetetlenség-érzés gyakran előfordulhat diabéteszben, és ez gyakran idézi elő azt, hogy inkább nem is ellenőrizzük a cukorszintünket, hogy elkerüljük a kvázi csalódást.
• "Nekem csak egy kis cukorbetegségem van." Ez a mondat különösen gyakori a 2-es típusú diabéteszeseknél, akik nem adnak inzulint, de az igazság az, hogy az alkalmazott kezeléstől függetlenül, valaki vagy cukorbeteg, vagy nem. Nincs olyan, hogy kicsit vagy nagyon.

Hogyan kezeljük a tagadást? Számos felmérés rámutatott már, hogy a tagadás fázisban lévő cukorbetegek önmenedzselése általában jóval kevésbé sikeres, mint a többieké, épp ezért nagyon fontos, hogy megtanuljuk kezelni azt. 

• Szembesülj a cukorbetegséggel kapcsolatos érzéseiddel! A harag, a frusztráció, a félelem, a bűntudat nagyon is érthető és természetes reakció a krónikus egészségi állapot, például a diabétesz kezelésének napi kihívásaira.
• Beszélj valakivel, aki már többé-kevésbé túl van ezen a fázison! Bár lehet, hogy ez az utolsó dolog, amire jelenleg vágysz, tudasd a diabétesz kezelésében részt vevőkkel, hogyan érzed magad. Úgy érezheted, hogy te vagy az egyetlen ember a világon, aki tagadja a cukorbetegségét – de ez nem így van, nem te vagy az első és nem is te leszel az utolsó.