Vennél akt fotónaptárat? És ha cukorbetegek vannak benne, a maguk kendőzetlen valóságában...?
Akt fotónaptár 1-es típusú cukorbetegekkel
Ismeritek a "Felül semmi" című filmet...? Kitűnő választás egy téli esti bekuckózásra! Helen Miller brilliáns (mint mindig), de az egész történet és a film képi világa úgy pöpec, ahogy van. Adva van egy kisváros, annak minden előnyével, hátrányával és a maga Nőegyletével együtt. Egy halálesetet követően a nőegyleti tagok úgy döntenek, pénzt gyűjtenek a helyi kórház számára, ezért a középkorú háziasszonyok összefognak - és készítenek egy meztelen naptárt a saját profin megfotózott, meztelen képeikkel, minden hibáikkal és tökéletlenségükkel együtt. A naptár óriási visszhangot ver és soha nem várt pozitív fogadtatást kap.
A T1D Exposed naptár kicsit hasonló. Megvételével cukorbeteg egyesületeket támogathatsz, de mivel ezek a szervezetek külföldiek, számunkra inkább az eszmei értéke érdekes.
Tizenhárom 1-es típusú cukorbeteg modell akt fotója szerepel a naptárban. A "legfiatalabb" csupán 1 éve diabos, míg a legtapasztaltabb 50 éve. A résztvevők akt fotóin ott van a pumpa, az injekcióstű (amcsiban az van inzulinadagoló pen helyett) és minden, amit a mindennapjainkban magunkkal hordozunk, akár a táskánkban, akár a testünkön.
A naptár alsó hangon figyelemfelhívás, egyben kiállás a diszkrimináció minden formája ellen, de az alkotók célja ezzel az erős eszközzel szólni a cukorbeteg közösséghez is. Céljuk felrázni a diabosokat és növelni a cukorbetegekben az öntudatosságot. Tudatosságot a saját betegségünkkel szemben, egyben az elfogadást önmagunkkal és a testünkkel szemben. Ha nem is vagyunk szebbek a nem cukorbetegeknél, de rosszabbak sem. Érezzük magunkat értékesnek annyira, hogy odafigyelünk magunkra és megőrizzük azt, amit kaptunk az élettől - nomeg ne féljünk azt meg is mutatni.
A gondolat már azért is érdekes számomra, mert az elmúlt hetek diabétesz világnapi találkozóin többször is felmerült a kérdés, miszerint hogyan lehetne a cukorbetegekben felébreszteni a "cukorbeteg vagyok, értékes vagyok" öntudatot? Mi különbözteti meg azt a cukorbeteget, aki megfelelően menedzseli önmagát, attól, aki meg elhanyagolja...?
Kell valami erős "értékes vagyok" öntudat, amivel felvértezve igenis nem hagyod, hogy a HbA1c-d ratyi legyen, hanem addig mész, amíg a saját, személyre szabott célértékedet el nem érted; hogy felfogod és elfogadod, a diabétesz nem egyenlő a 20-as cukrokkal, sem a törvényszerűen és korán jelentkező szövődményekkel; hogy mindezekért tenni kell minden nap és ez rendben van; végül hogy jogod van a megfelelő ellátáshoz és az emberi bánásmódhoz az egészségügyben, cserébe viszont legyél igazi csapatjátékos a diabetológián.
Valahogy így képzelem. Amolyan "diab-pride". Kihagytam valamit?
Ha másért nem, ezért lehet, lesz ilyen naptáram. Ha elfeledkeznék magamról, csak átlapozgatnám.
