A brit diabetes szervezet szerint egy gyermek számára nagyon fontos, hogy húsvétkor se különböztessék meg őt a diabétesze miatt és pont ugyanolyan ajándékot kapjon, mint a többi gyerek a családban. Ha csokinyulat, akkor csokinyulat. Negligáljuk-e a cukorbetegséget a húsvéti napokra vagy reformáljuk meg az egész családot?

Én a csokinyulakkal vagyok! Idén hagyd őket épségben!

Ha Húsvét, akkor csokitojás. Meg csokinyuszi, csokibárány, csokikakas, nyúlnak átcsomagolt maradék csoki-Mikulás és csokidömping a gyerekeknek; kalács, kenyér, süteményhegyek a felnőtteknek. Miközben állítólag "Egy cukorbetegnek sosincs szabadnapja, mindig harcban áll az életéért! Nincs hétvége, sem ünnep, sem lazaság, soha egyetlen napra sem!" - vagyis nem kivétel a húsvét, a szülinap, a névnap, a szilveszter, a karácsony, semmi. Most akkor mi légyen, feleim…? Szerintem kössünk kompromisszumot.

Egyrészről "cukorbeteg" Húsvétot mindenkinek! Nem-cukorbeteg gyerekeknek sem kell feltétlen ÓRIÁSI csokitojás, csak azért, mert – és nézzünk mélyen magunkba – azt könnyű beszerezni. Mennyivel izgalmasabb például egy  pohár vízben kikelő dinótojás, vagy bármi apró játék, amit nem csak megenni lehet, hanem akár mókázni is vele! Ici-pici kreativitás és máris viríthatunk olyan ajándékkal, amely a diabos gyerkőcnek is tökéletesen megfelel(ne).

Ha pedig kinőttünk a csokitojás korszakból (ha egyáltalán ki lehet abból nőni...), erős csáberőt jelent a kalács, a kenyér, sonka, tojás, kocsonya, sütemény - hm, mennyi minden!

Kedves nem-cukorbetegek: idén próbáljatok meg cukorbeteg fejjel étkezni és számolni (vagy legalább tudatosítani) minden egyes falatot, amit lenyeltek. Higgyetek nekem, a számolgatás olyan irtó unalmas lesz, a "végösszeg" pedig olyannyira elrettentő, hogy idén elmarad a mértéktelen zabálás. Cserébe viszont kimarad a kellemetlen teltségérzet, puffadás, elnehezedés és bűntudat is, ami különlegesen értékes ajándéknak fog tűnni az ünnepek végeztével.

Ha pedig hozzám hasonlóan cukorbeteg vagy: nekem ne mondja senki, hogy reális dolog elvárni tőlünk, hogy vigyázzállásban éljük az életünket. Igazán nincs ok arra, hogy húsvét kapcsán, saját korlátainkat megtartva, de átmenetileg kicsit kiszélesítve azt, belekóstoljunk a menü minden részébe. Mégpedig bűntudat nélkül! Nem dől össze a világ ettől az egy naptól! Csak tényleg átmeneti legyen a lazaság, ugye...

Külön öröm nekem, hogy a DiabetesUK kerek perec azt írja: a diabetikus csokitojásokat és csokinyulakat felejtsük el. Drágák (de még mennyire!), egészségtelenek a sok édesítő miatt, és bár diabetikusak, egyáltalán nem diétásak, pont ugyanannyira sok zsírt tartalmaznak, mint a cukros termékek. És még szénhidrát-tartalmuk is van, szóval a vércukrot is emelik - tévedés, hogy egy cukorbeteg/nem cukorbeteg a diabetikus terméket korlátlanul fogyaszthatja. Nem mellesleg meg szerintem egyáltalán nem finomak.

Ezért ha már csoki, a fröccsöntött diabetikus nugátok helyett vegyünk inkább jó minőségű, magas kakaótartalmú, töltetlen csokoládét. Ez utóbbiak sokkal finomabbak, és bár tartalmaznak hozzáadott cukrot, magas zsírtartalmuk miatt mérsékelten emelik a vércukrot. Csak aztán ne felejtsük el, hogy egy tábla sima tejcsoki egy átlagos ebédnek felel meg (60g szénhidrát), kiadós zsírmennyiségbe ágyazva.

Szóval közepes csokinyuszi = óriási ebéd. De nem csak cukorbetegeknek ám! Ezért idén inkább hagyd meg őket épségben!

Egészséges Húsvétot mindenkinek!