Ha Húsvét, akkor csokitojás. Meg csokinyuszi. Meg csokibárány, csokikakas, csokikosár, csokihegyek, mindegy, micsoda, csak csokiból legyen és nagy legyen, mert Húsvét van, és ha Húsvét van, akkor tömjünk magunkba csokit csokival, hozzá egy kis sonka, meg tojás, kenyér, stb. Mert így illik, meg ilyenkor szabad. Pedig egy nagyobbacska tojástól nem csak a cukorbetegek kapnak cukorsokkot, a több napos túlevés problémáját már nem is említve.

Van a lónak másik oldala is! Ismerős? "Egy cukorbetegnek sosincs szabadnapja! Egy cukorbeteg mindig harcban áll az életéért! Nincs hétvége, sem ünnep, sem lazaság, soha egyetlen napra sem!". És ha ehhez hozzáteszem, hogy a brit cukorbeteg szervezet, a DiabetesUK külön kiemeli a húsvéti posztjában, hogy egy cukorbeteg gyermeknek is ugyanolyan apró ajándék jusson, mint a többi gyereknek a családban - ne legyenek megkülönböztetve betegségük miatt - akkor aztán a probléma adva van. Hogyan védd meg a gyereket a záporozó csokiállatoktól? Megoldást ajánlok, mindenkinek.

Azt mondja a fáma, a cukorbetegség feltételekhez kötött egészség. A cukorbeteg életmód és étrend nem más, mint az egészséges, kiegyensúlyozott életmód és étrend. Kössünk kompromisszumot: az inzulinadástól és a vércukorméréstől eltekintve cukorbeteg Húsvétot mindenkinek! Mert megkockáztatom, hogy igazából a nem cukorbeteg gyerekeknek sem kell csokitojás. Vagy éppen óriás csokitojás, az egyéb alternatívákról nem is beszélve. Például szerintem egy ilyen pohár vízben kikelő dinótojástól minden kölyök megőrül!

Cukorbetegként/nem cukorbetegként egyaránt fontos a kiegyensúlyozott, egészséges étrend. A magas kalóriatartalmú ételeket, zsíros dolgokat nem ajánlják rendszeres fogyasztásra, de nincs ok arra, hogy akár Húsvét kapcsán mégis belekóstoljunk a sonkába vagy a tojásos-kocsonyás menübe. Bűntudat nélkül. Persze azért a teljes hűtő kiürítése egy helyben ülve ("ha már lúd, legyen kövér" alapon) azért túlzás. A cukor tartalmú ételek, sütik már trükkösebbek, tudni kell, hogy ki mit engedhet meg magának. Nem izgalmas a kórházi Húsvét. Ha viszont van saját inzulintermelés, egy apróbb sütitől valószínűleg nem dől össze a világ. Mert az egész éves vércukor- és testsúlymenedzselés nem egy napon múlik, hanem a többi 364 napon, az a lényeg, a többi 364 nap.

És végül lássuk a csokit! A DiabetesUK azt írja, így kerek perec: a diabetikus csokitojásokat és csokinyulakat felejtsük el. Drágák (de még mennyire!), egészségtelenek a sok édesítő miatt, és bár diabetikusak, egyáltalán nem diétásak, pont ugyanannyira sok zsírt tartalmaznak, mint a cukros termékek. És még szénhidrát-tartalmuk is van, szóval a vércukrot is emelik - tévedés, hogy egy cukorbeteg/nem cukorbeteg a diabetikus terméket korlátlanul fogyaszthatja.

Egyébként a DiabUK tanácsai és a saját tapasztalataim megnyugtatóan összecsengenek. Jó minőségű csokoládé mértékkel fogyasztva belefér a menübe, ha beszámolom a szénhidrátértékét. Jó minőség alatt a magas kakaótartalmú és töltetlen csokikat kell érteni, a mindenféle töltött, aszalt gyümölcsös, kekszes, ízesített példányok sajnos már kivételt képeznek. A zsír ugyanis lassítja a cukrok vérbe jutását (a sült krumpli lassabban emeli a vércukrot, mint a főtt, hiába ugyanannyi a szénhidrátértéke), így a csokiban lévő sok zsír is csökkenti a kristályos cukor vércukoremelő hatását. Nem cukorbetegeknek tájékoztatásul, 1 tábla sima tejcsoki egy átlagos ebédnek felel meg (60g szénhidrát), kiadós zsírmennyiségbe ágyazva. Szóval közepes nyuszi = óriási ebéd. Óvatosan a csokinyuszi-hadakkal.

Egészséges Húsvétot mindenkinek!