Ha Húsvét, akkor csokitojás. Meg csokinyuszi. Meg csokibárány, csokikakas, csokikosár, csokihegyek, mindegy, micsoda, csak csokiból legyen és nagy legyen, mert Húsvét van, és ha Húsvét van, akkor tömjünk magunkba csokit csokival, hozzá egy kis sonka, meg tojás, kenyér, stb. Mert így illik, meg ilyenkor szabad. Pedig egy nagyobbacska tojástól nem csak a cukorbetegek kapnak cukorsokkot, a több napos túlevés problémáját már nem is említve.

Van a lónak másik oldala is! Ismerős? "Egy cukorbetegnek sosincs szabadnapja! Egy cukorbeteg mindig harcban áll az életéért! Nincs hétvége, sem ünnep, sem lazaság, soha egyetlen napra sem!". És ha ehhez hozzáteszem, hogy a brit cukorbeteg szervezet, a DiabetesUK külön kiemeli a húsvéti posztjában, hogy egy cukorbeteg gyermeknek is ugyanolyan apró ajándék jusson, mint a többi gyereknek a családban - ne legyenek megkülönböztetve betegségük miatt - akkor aztán a probléma adva van. Hogyan védd meg a gyereket a záporozó csokiállatoktól? Megoldást ajánlok, mindenkinek.