Az istenek ajándéka, a szerelem íze, ami persze elég értékes ahhoz, hogy pénzért kereskedjenek vele. Anno felrázta az aztékok világát, és a kakaó-kultúra még ma is nagy felhajtást okoz. Az emberiség csokoládé-szeretete egészen az 1900-as évek elejéig nyúlik vissza. Úgy tartották, hogy növeli a szexuális vágyat, ugyanakkor értékes gyógyászati tulajdonságokkal is rendelkezik. Emiatt a csokoládét varázslatos, sőt, isteni ételnek tekintették. Ezt az "elixírt" a spanyolok hozták be Európába, ahol a királyok élvezhették eredeti, folyékony formájában. Végül az európaiak cukrot és zsírt adtak hozzá, csökkentve annak természetes keserű ízét.

1828-ban, amikor Conrad van Houten holland kémikus készített egy olyan gépet, amely a kakaóvajat kivonja a babból, a csokoládé formája örökre megváltozott. A melléktermék a kakaópor volt, amelyet kakaóvajjal kevertek össze, így formába önthető csokoládé "lé" készült belőle. A krémes egyensúly érdekében lúgos sókat és cukorral porított tejterméket adtak hozzá, majd hagyták megszilárdulni. Ez az új csokoládé már sokkal ízletesebb és könnyebben eloszlatható volt. Napjainkban a csokoládé az Egyesült Államokban értékesített édességek több, mint 60%-át teszi ki. Noha népszerűsége nem csökkent az évek során, sőt, nőtt, a kutatók csak most kezdik megérteni a kémiai összetételét és azt, hogy milyen kedvező mellékhatásai vannak. Tényleg afrodiziákum? Valóban csökkenti a vérnyomást? Segíthet korrigálni a cukorbetegek vércukorszintjét? Ezeknek jártunk utána.