Évről évre egyre több fesztivál szerveződik itthon is, amit számtalan fiatal és kevésbé fiatal látogat. Kicsik-nagyok, diákok, cukorbetegek. Vajon nekünk mire kell ilyenkor fokozottan odafigyelnünk? Mi legyen mindig nálunk? Fogadják nagyon sok szeretettel egy kedves régi edukátor barátom írását, aki maga is diabéteszes (és egy igazi punkrocker :))
"Manapság egyre divatosabb dolog fesztiválra járni, a Sziget vagy a Volt tizenévesen lázadásunk egyik szimbóluma lesz, míg szüleink a falra másznak tőlük és nem értik az egészet (közben meg de, hiszen nekik is megvoltak a maguk fesztiváljaik). Én ’97-ben, tizenhat évesen mehettem ki először a Szigetre több év szüntelen könyörgés után, és nem lettem se alkoholista, se drogfüggő, ahogy azt a híradók alapján sokan gondolták akkoriban, ellenben nagyon jól éreztem magam. A szervezők érdeke is az, hogy jól szórakozz, egyben érj haza, jövőre térj vissza és vigyél még egy embert magaddal. Így termelsz nekik profitot. Egyébként meg, ha az emberek csak fele annyira lennének nyitottak és elfogadók a hétköznapokban, mint mondjuk ’97-ben a Szigeten, máris egy sokkal jobb világban élnénk. Ó… De mennyivel „nehezebb” diabéteszesként fesztiválozni?
Valószínűleg csak annyival, amennyivel a hétköznapjaink is nehezebbek. Van pár dolog tehát, amire muszáj odafigyelni a nagy szabadságban is. A fesztiválozó diabéteszesek 8 parancsolata következik.
1. Mindig legyen nálad szőlőcukor! „Úgyis van a közelben mindig egy bolt, miért legyen nálam szőlőcukor?” – mondják sokan, szerintem viszont ez nagyon-nagy csacsiság, mert mi van, ha nincs, mi van, ha épp a buszon ülsz vagy mi van, ha tömegek állnak minden pultnál. Nálam is van mindig a táskámban, a kabátomban, nem nagy ügy. Ha hypót érzel, ülj le valahova, mérj, egyél, a többiek meg megvárnak (mert tudják hogy a hypo nem csak az a szürkedobozos büdös izé, lásd 4. pont).
2. Mindig legyen nálad vércukormérő! (és használd is) Kell ezt magyarázni?
3. Mindig legyen nálad inzulin! És ezt? A szőlőcukor, vércukormérő, inzulin hármas elfér pl. egy övtáskában (ha pumpád van, akkor még egy csomag pézsé is befér). Nekem is van egy, nem ciki. A távolságok miatt is fontos, hogy mindig minden kéznél legyen, nem sétálhatsz át a fesztivál végébe inzulinért, még lekésnél valami fontos koncertet, nem igaz?! A beengedésnél se lesz probléma, orvosi papírokat se kell lebegtetni, mert ma már annyira felkészültek a beengedők is, hogy tudják miről van szó. És nem te vagy az első diabéteszes, akivel találkoznak. Erős Antónia óta mindenki tudja, mi fán terem a diabétesz.
4. Informáld a barátaidat! Természetesen nem kell kiselődást tartani a béta-sejtekről (nem vagy te doktor), de azért nem árt, ha a körülötted lévők tisztában vannak bizonyos dolgokkal. Legalább alapszinten, hogy ha kell, tudjanak segíteni. Vagy legalább várjanak meg (lásd 1. pont).
5. Egyél eleget! Szükséged van rá. A legjobb, ha még indulás előtt anyu jól megetet egy húsleves, rántott hús, barnarizs, uborkasaláta menüvel és az se baj, ha csomagol pótvacsorát is. De a fesztiválok is próbálnak értékelhetőbb kajákkal készülni – van, hogy sikerül is nekik. Az evést régebben én is hajlamos voltam elhanyagolni, így egy-egy fesztivál végére fogytam pár kilót, mostanában viszont inkább hízni szoktam. Mert egy jó ebéd sose rossz, na.
6. Igyál eleget! Úgy értem vizet. Erre alapból is szükségünk van, de egy fesztiválon, 35 fokban még inkább! Különben meghülyülünk a tűző napon.
7. Aludj eleget! Ha több napot töltesz egy fesztiválon, muszáj lesz pihenni is, hogy másnap újult erővel vágj neki a kiszemelt programokat, és azokat bírd is ébren végigállni.
8. Gyűjtögess élménymorzsákat! Nagyon fontos. Ismerkedj, barátkozz, lazulj, nézz koncerteket, táncolj, bohóckodj, érezd jól magad. Szeptembertől lesz elég időd a komoly dolgokkal foglalkozni."
Hajós Tamás
