Frankl könyve a túlélés és a remény könyve. A koncentrációs tábor borzalmait élte át, mégis képes volt új értelmet találni az életben. A logoterápia, amit kidolgozott, arra épül: nem mindig tudjuk megváltoztatni a körülményeinket, de mindig dönthetünk arról, hogyan viszonyulunk hozzájuk.

Ez a gondolat szíven üt, ha diabétesszel élünk. Nem mi választottuk a betegséget. Nem tehetünk róla, hogy ott van. De minden nap dönthetünk arról, hogyan reagálunk: megkeseredünk tőle, vagy megtanulunk együtt élni vele.

Frankl példája arra is emlékeztet, hogy az értelmet nem a szenvedés hiánya adja, hanem az, amit a szenvedés közben megtalálunk. A diabétesz nem szépíthető: fárasztó, ijesztő, sokszor igazságtalan. De megtaníthat türelemre, tudatosságra, fegyelemre, önmagunk tiszteletére. Megtaníthat arra, hogy értékeljük az apró örömöket – egy stabil napot, egy finom étkezést, egy jóleső, hipó nélküli mozgást.

És ez nemcsak a diabéteszről szól. Mindannyian hordozunk terheket – veszteséget, félelmeket, bizonytalanságot. Frankl üzenete mindannyiunkhoz szól: az élet nem a fájdalom nélküli boldogságról szól, hanem arról, hogy mégis igent tudunk mondani rá.

Kapcsolódj!

• Mi ad neked „miértet” a mindennapokban?
• Tudsz olyan helyzetet mondani, amikor a diabétesz valamilyen váratlan tanulságot adott a számodra?