Fontos, hogy minél jobban csökkentsük a környezetre gyakorolt esetlegesen ártalmas hatásunkat, de cukorbetegnek lenni bizony azt jelenti, hogy bizonyos mennyiségű egészségügyi hulladékot termelünk. Szuper, hogy folyamatosan növekszik a korszerű diabétesz technológiához való hozzáférés, de ennek következtében a műanyaghulladék mennyisége is drámaian nő. Hatalmas kihívást jelenthet olyan orvostechnikai eszközök létrehozása, amelyek ártalmatlaníthatók, könnyen használhatók és nem termelnek sok hulladékot. Cukorbetegként minden alkalommal gondolok erre, amikor kidobom az infúziós szerelékeimet, inzulinpatronjaimat és lejárt szenzoraimat, amelyek mindegyike olyan műanyagot tartalmaz, amelyet nem lehet újrahasznosítani a biológiailag veszélyes és éles hulladék bonyolult eltávolítása nélkül. Bár a háztartási hulladék szelektív gyűjtése szerencsére egészen kezd általánossá válni, diabétesszel kicsit nehezebb helyzetben vagyunk a témát illetően. Az április 22-es Föld napja alkalmából ezt a témát boncolgattam kicsit.
