Közeledik a Mikulás, meg a karácsony, és ezzel együtt az édesség- és ételtukmálás időszaka. Felnőttként, ha néha bosszantó is, szerintem lehet kezelni, de mit szól ehhez egy cukorbeteg gyermeket nevelő anya?
"Megszokott dolog Magyarországon – lehet, hogy ez a „híres magyaros vendégszeretet” része –, hogy a gyerekeket édességgel kínálják ismerősök és idegenek egyaránt. Most nem az étkezés alatti vagy utáni kínálgatásra gondolok, hanem arra, hogy, ha egy felnőtt meglát egy gyereket, akkor elfojthatatlan vágyat érez arra, hogy lekenyerezze egy kis finomsággal.
Ez már intézményes kereteket is öltött. A minap egy áruházban próbáltam fiaimmal a lehető leggyorsabban túlesni egy már korábban kiválasztott bútor megrendelésén, amikor azt látom, hogy két kis zacskó gumicukorral rohannak felém. (A gumicukrok csomagolása egyébként jól láthatóan viselte az áruház nevét, de ez egy másik téma.) Mondanom sem kell, hogy engem nem kérdeztek meg, hogy mit szólok e kéretlen figyelmességhez.
Ha megkérdeznek, két dolgot mondtam volna. Egyrészt egyik gyerekem cukorbeteg, a másik most múlt kétéves, szóval nem úgy terveztem, hogy – életükben először – éppen most találkozzanak ezzel az amúgy számomra is csábító élménnyel.
Másrészt értem én, hogy az „élénk” kisgyerekeket szeretnék az áruház dolgozói valahogy lekötni, de tudva levő, hogy a gumimaci csak addig hat nyugtatólag a gyerekekre, amíg rágcsálják. Utána, ha lehet, még virgoncabbak lesznek, és jó eséllyel a hisztit sem lehet elkerülni a hirtelen cukordózis és a cukorforrás elkerülhetetlen elapadásának ellentétből kifolyólag. (Azt ugye senkinek sem kell magyarázni, hogy a kisgyerekek kifejletlen időérzékük és nullával egyenlő türelmük miatt nem tudják értelmezni azt a mondatot, hogy: „Most megehetsz egyet, aztán a többit majd otthon megkapod vacsora után”.)
Ezzel a fajta kedveskedéssel így Mikulás és karácsony táján fokozottabban lehet találkozni. Van pár ötletem, ami egészséges alternatívája lehet a szaloncukornak és édes társainak. Mandarin (kicsi, héja van, aminek hámozása lefoglalja a gyereket, alacsony a CH-ja), sótlan mogyoró, olajos magvak (kis zacskókban lehet osztogatni, a szemezgetés lefoglalja a gyereket, elenyésző a CH-ja), aszalt gyümölcsök (ezek a szénhidráttartalmával ugyan már jobban kell vigyázni).
Összegezve, szülőként jobban örülnék, ha gyerekeimet egyáltalán nem kínálgatnák édességgel. Főleg nem idegenek és főleg nem olyankor, amikor nem vagyunk ott. Mert elég nehéz megmagyarázni a kicsiknek, hogy a néni/bácsi az áruházban nem akar semmi rosszat, (hacsak azt nem, hogy a ...-ról [és itt egy bútoráruház neve következik] már a zsenge ifjúságnak is valami kellemes emlék jusson az eszébe), viszont vannak nénik/bácsik, akik esetleg rosszat is akarhatnak, ha a távollétünkben valami édességgel kecsegtetnek.
Ha viszont elkerülhetetlen a kínálgatás, akkor jó lenne, ha egészséges dolgokkal bombáznák a gyerekeket. Ezzel elkerülhető lenne a sokszor kínos magyarázkodás: „Köszönjük, nem kérünk, tudja, cukorbeteg a kicsi”.
Köszönjük a posztot Tamarának!
