A Biohub fejlesztés részeként végrehajtott sikeres bétasejt-beültetésről számolt be nemrégiben a Diabetes Research Institute. A 17 éves kora óta cukorbeteg Wendy Peacock jelenleg nem igényel külső inzulint, miközben gyönyörű vércukrai vannak.
A fejlesztés vezetője, Camillo Ricordi és a beavatkozáson átesett,
jelenleg külső inzulint nem igénylő Wendy Peacock
A Diabetes Research Institute a BioHub nevű fejlesztésének első, fázis I/II klinikai vizsgálatának pozitív eredményéről számolt be nemrégiben. A Biohub az 1-es típus, azaz az autoimmun cukorbetegség gyógyításának talán legösszetettebb, rendszerszintű megközelítése. A célja dióhéjban az, hogy a hiányzó inzulintermelő béta sejteket az immunrendszer támadásától védelmet biztosító szivacsos anyagban ültessék be a cukorbetegekbe. Így miközben az inzulintermelés helyreáll, a szervezet immunrendszerét nem kell lenullázni.
Bétasejt-beültetés ugyanis ma is van. A jelenleg elfogadott eljárás során a sejteket a máj fővénába juttatják be, ott megtapadnak, működni kezdenek és inzulint termelnek. Cserébe viszont blokkolni kell az immunrendszert, hiszen az 1-es típusú cukorbetegség pont azért alakul ki, mert az immunsejtek tévesen megtámadják és elpusztítják a ezeket a sejteket. Mivel azonban immunrendszer nélkül élni sokkal kockázatosabb, mint saját inzulin nélkül, az eljárást csak olyan esetben engedélyezik, amikor a cukorbetegség az életet veszélyezteti (pl. eszméletvesztéses epizódok) vagy ha egyébként is szükséges az immunszupreszió (pl. egyéb szervátültetés).
A BioHub rendszerben ezért a sejteket becsomagolják olyan biodegradálódó, szivacsos anyagba, ami megtartja a szerkezetét, kellőképpen átjárható, de az immunsejteket kint tartja. A biokapszulába az inzulintermelő béta sejtek mellé olyan sejteket és anyagokat is tesznek majd, amelyek segítik a béta sejtek mikrokörnyezetének kialakítását és működését. A legfontosabb a megfelelő vérellátás kialakulása, hogy a sejtek funkcionálni tudjanak és nem utolsó sorban érzékelni tudják a vérben keringő cukor mennyiségét - annak megfelelően pedig inzulint termeljenek.
A BioHub fejlesztés első lépcsőjeként új transzplantációs helyszínt kellett találni, a májvénába ugyanis nem rakhatsz be csak úgy egy szivacsos kapszulát. Az új helyszín a cseplesz lett, a rugalmas, vérerekkel behálózott hasfal.
Idén augusztusban Wendy Peacock hasfalához minimális műtéti beavatkozás során inzulintermelő sejteket tapasztottak, segédanyagok segítségével kialakított zselés-szivacsos anyagban, majd szépen ráhajtották a csepleszt. A sejtek életben maradtak, gyönyörűen kialakult a vérellátásuk és a 17 éves kora óta cukorbeteg Wendy Peacock jelenleg nem igényel külső inzulinadást, miközben gyönyörű cukrai vannak.
A beavatkozás sematikus magyarázó ábrája
A beavatkozáshoz egyelőre blokkolták az immunrendszert. Most már tudjuk, hogy a sejtek a csepleszhez ragasztva működni tudnak, a következő nagyon fontos kérdés az lesz, működik-e a sejtek védelmét biztosítani hivatott kapszula és elhagyható-e az immunrendszer teljes blokkolása.
A válaszra még akár éveket is kell várni, de ha egyszer sikerül a fejlesztés, minden cukorbeteg számára valódi gyógymódot jelent majd. Immunszupresszió nélkül ugyanis már engedélyezhető lesz a beültetés jól karban tartott diab esetén vagy akár gyerekeknél is. Lehet olvasni nagyon sok érdekességről, mint vércukorérzékelő inzulin, meg vércukorra inzulint kibocsátó kapszulák, de ezek inkább izgalmas gondolatok - a Biohub ezeknél sokkal-sokkal több és sokkal közelebb áll a megvalósításhoz. Érdemes követni az eseményeket.