Az erdő fohásza

Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyek melege
hideg téli éjszakákon.
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem,
hallgasd a kérésem:- Ne bánts!
(Hannes Tuch – Fordította: Fekete István)

Közeledik a tavasz a kellemes kirándulóidő. Egyre többen indulnak el a természetbe, egyre többen lesznek az ösvényeken. Íme az erdei etikett néhány alapszabálya, hogy ne legyen kérdés, hogyan is kell viselkedni az erdőben.