Ha rákeresel diabétesszel kapcsolatos közegészségügyi kampányokra, pillanatok alatt több száz példát találsz a világ minden tájáról. Van köztük hasznos, félresikerült és egészen ijesztő is. Ezek a kampányok sokszor meghatározzák, hogyan gondolkodik a társadalom a cukorbetegségről – és az a véleményem, hogy legtöbbször rossz irányba viszik a diskurzust.

A legtöbb üzenet ugyanarra épül: te vagy a felelős mindenért. Fogynod kell, több zöldséget és gyümölcsöt kell enned, aktívabbnak kell lenned, jobban kell vigyáznod magadra. Mintha az egész a személyes felelősségen múlna. És ez nem csak a 2-es típusú diabéteszre igaz. A szövődményekkel kapcsolatos kommunikáció is tele van ilyen elvárásokkal: menj szűrésre, ne hagyd ki a kontrollt, beszélj az orvosoddal, ne dugd homokba a fejed. Ezek önmagukban persze logikus dolgok, de óriási a hiányzó kontextus. Amit ezek az üzenetek figyelmen kívül hagynak, az a társadalmi és rendszerszintű háttér.

Nem csak orvosi kérdés. A diabéteszről való gondolkodás gyakran kizárólag orvosi keretek között marad. Pedig ugyanennyire társadalmi, gazdasági és környezeti probléma is. Hiába mondjuk valakinek, hogy egyen több friss zöldséget, ha a környezetében nincs elérhető, megfizethető minőségű étel. Hiába biztatjuk napi félóra sétára, ha nincs biztonságos járda vagy park a közelében. És hiába beszélünk a szűrések fontosságáról, ha hónapokat kell várni egy időpontra, vagy egyszerűen nincs elérhető szakember a régióban, ahol él. A „fix yourself" vagyis "javítsd meg magad” üzenet így valójában áthárítja a felelősséget, és naivan feltételezi, hogy mindenkinek megvannak ugyanazok a feltételei a változtatáshoz. Pedig nem.

A stigma árnyéka. Az ilyen kampányoknak súlyos mellékhatásaik vannak: több szégyen, több bűntudat, több előítélet és több diszkrimináció. Aki nem él diabétesszel, sokszor csak ezeket az üzeneteket hallja vissza a hírekből vagy plakátokról, és ebből azt tanulja meg: „a cukorbetegek maguk tehetnek mindenről”. Ez torz kép, amely tovább erősíti a mítoszokat.

Mi működik? Amikor valóban jól sikerül egy üzenet, az szinte mindig azért van, mert cukorbetegek maguk is részt vettek a kidolgozásában. Mi pontosan tudjuk, milyen érzés a hibás kommunikáció terhe alatt élni, és azt is, milyen károkat okozhat. Ezért elengedhetetlen, hogy a döntéshozók, a kommunikációs szakemberek, a kampányszervezők bevonjanak minket. A jó kommunikáció alapja számomra a "semmit rólunk nélkülünk" elv. Nemcsak politikai jelszóként, hanem nagyon is gyakorlati megoldásként mondom ezt. Ha mi is beleszólhatunk, akkor az üzenetek nagyobb eséllyel nem bántanak, hanem segítenek majd.

Szumma szummarum. A „javítsd meg magad” típusú kampányok egyszerűek, de nem hatékonyak. Sőt, gyakran károsak. A diabétesz nem csupán egyéni felelősség kérdése, hanem társadalmi ügy is. És amíg ezt nem vesszük figyelembe, addig a kommunikáció újra és újra melléfog, vagy akár árt is. A változás ott kezdődik, hogy meghallgatjuk azokat, akik a bőrükön érzik a mindennapi valóságot. Mert a jó üzenetek nem félelmet és szégyent keltenek, hanem támogatást és lehetőséget adnak. És talán itt lenne az ideje végre ilyeneket alkotni.