"A másság helyett az azonosság legyen fókuszban"

2019. december 13. - szabari.betti

ability-kavezo-fogyatekossokkal-pecs-650x265.jpg

Egy újabb egyetemi feladatomnak köszönhetően nagyon különleges helyeket és kezdeményezéseket ismerhettem meg az elmúlt hetekben. Olyan foglalkoztatóknak jártam utána, akik megváltozott képességű embereknek adnak munkát, és egyben teremtenek lehetőséget arra, hogy ők is fejlődhessenek, megismerhessék és fejleszthessék képességeiket, dolgozhassanak és a társadalom aktív, értékes tagjaiként élhessék mindennapjaikat. Cukorbetegek körében – különösen szövődmények kialakulása esetén – a megváltozott munkaképesség ténye előfordul, hogy aktuálissá válik, így azt gondoltam, a téma ezen a blogon is szót érdemel.

Fogd A Kezem Alapítvány

Az alapítvány 1991-ben alakult meg szülők és szakemberek segítségével, céljuk az oktatási rendszerből kikerülő nagykorú, intellektuálisan akadályozott, a nyílt munkaerőpiacon elhelyezkedni nem tudó fiatalok támogatása a fejlődésben és az önálló életvezetésben, már a kezdetektől. Segíteni próbálnak nekik a társadalmi integrációban és a mindennapi követelményekhez való alkalmazkodásban, miközben nappali ellátást és munkát biztosítanak számukra. Ezen személyek fejlesztését és életminőségük javítását nem kizárólag foglalkoztatással, de művészeti programokkal, rekreációs lehetőségekkel, mozgásfejlesztéssel és tanácsadásokkal is támogatják. Tevékenységük során fontos szerepet kap az, hogy nem a fogyatékoság tényéből indulnak ki, sokkal inkább a fiatalok méltósága kerül előtérbe. Az alapítvány küldetése, hogy ezek az emberek is aktív közösségi életet élhessenek, kiteljesedhessenek a mindennapjaikban.

1998-ban hoztak létre egy terápia- és munkaotthont, ahol főként kézműves foglalkozásokat rendeznek meg, a hangsúly a munkán keresztüli fejlesztésen van. Az itt dolgozó fiatalok képességeiknek és érdeklődési körüknek megfelelően vannak beosztva az egyes műhelyekbe – készítenek itt füzeteket, ékszereket, nyomdázott termékeket, gyertyákat és kerámia tárgyakat is. A dolgozók a munka mellett napi szinten foglalkoznak mozgásuk fejlesztésével is, részt vesznek drámajátékokban, filmklubon és egyéb képzőművészeti foglalkozásokon is. A fejlesztőfoglalkozások során olyan hozzáadott értékkel rendelkező termékek előállítására törekszenek, amelyek magas minőségűek, ugyanakkor társadalmi érzékenyítő hatásuk is van, segítenek elfogadtatni a fogyatékossággal élő embereket.

fogd_a_kezem2.jpg

Az alapítvány munkájában számomra nagyon szimpatikus az, hogy nem kizárólag a munkavégzésre, a foglalkoztatásra koncentrál, hanem ennél sokkal komplexebb a működése. Figyelembe veszi a fogyatékos fiatalok beállítottságát, érdeklődési körét, jellemét, és a munkán kívül számos területen segítséget nyújt számukra. Szerintem példaértékű az, hogy a foglalkoztatás és a fejlesztés egy helyen meg tud valósulni.

Ability Café

A mozgalom 2014 tavaszán vette kezdetét, a fent részletezett Fogd a Kezem Alapítvány kezdeményezésére: a lényege, hogy felbukkanó módon találkozhatunk fogyatékos emberekkel, mint munkaerő, különböző, a programot befogadó kávézókban. A programban két héten keresztül dolgoznak fogyatékossággal élő résztvevők vendéglátó egységekben, felszolgálóként. A kéthetes bemutatkozás után pedig a résztvevőknek lehetősége nyílik akár állandó munkahely megszerzésére is. A projekt fő küldetése a másság szélesebb körben való elfogadtatása, az esélyegyenlőség elősegítése, esélyteremtés a társadalmi együttlétre, az értelmileg akadályozott emberek bevonása a szociális szférába. 

A fenti célok megvalósítására ez a „kávézós” módszer tűnt a leggyorsabbnak, legolcsóbbnak és leghatékonyabbnak. Először csak pár kávéház volt nyitott a programra, majd egyre többen csatlakoztak. Az alapítvány ma már azt szeretné, ha a projekt országos szintre is ki tudna terjedni. A program indulásakor hat sérült fiatalt nagyon alapos gyakorlati képzéssel készítettek fel a kávézói munkára: részt vehetnek a vendégfogadásban, a rendelésfelvételben, a kiszolgálásban és az elbúcsúzásban is, egyedül a pénzkezelést intézi más. Az első évben egy mentor is segítette munkájukat. A felkészítés során szituációs gyakorlatokkal találkozhattak, olyan élethelyzeteket próbálhattak ki, amelyeket gyakran meg kell oldania egy felszolgálónak. A kezdeti időszakban a fogyatékos dolgozókat arra is meg kellett tanítani, hogy elfogadják és elfogadtassák saját magukat, realizálják, hogy pontosan mire is képesek.

A programban részt vevő értelmi sérült személyek mind azt nyilatkozták, hogy jó volt kipróbálni önmagukat egy teljesen új helyzetben, adni valami értékeset a vendégeknek, segíteni nekik. Többen mondták, hogy megtanulták észrevenni, ha segíteni kell, bátrabbak lettek, és örültek, hogy olyan munkát végezhettek, mint a többi, nem megváltozott munkaképességű dolgozó. Ritkán, de előfordult, hogy negatív beszólásokat is kaptak, viszont előzetesen ezekre is felkészítették őket az alapítvány munkatársai. Az Ability Café alapvetően a társadalmi szemléletformálást tűzte ki célul, de mintegy mellékesen gazdasági hasznot is hozott a résztvevő kávézók számára: a program ideje alatt körülbelül 20%-al nőtt a bevételük.

ability_cafe_illusztracio11.jpg

Véleményem szerint ez egy egyszerű és nagyszerű kezdeményezés, hiszen gyakorlatilag bárhol, az ország bármely területén beindítható, minimális anyagi ráfordítással, hiszen a helyszínek, a kávézók eleve adottak. A foglalkoztatás típusa is remekül eléri a célját, hiszen felszolgálóként a dolgozók folyamatosan, a nap során számtalanszor szociális interakciókban vesznek részt, ezzel nagyon megkönnyítve az ép és fogyatékos emberek közötti kapcsolatteremtést.

Nem Adom Fel Kávézó és Étterem

Ezen a helyen fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű emberek készítik el és szolgálják fel az ételeket és italokat, takarítanak, illetve különböző programokat is szerveznek és lebonyolítanak. A kávézó két szervezet együttműködésének köszönhetően jött létre: a Nem Adjuk Fel Szociális Szövetkezet – ez biztosítja a vendéglátó tevékenységet – és a Nem Adom Fel Alapítvány – utóbbi az ingatlannal és a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatásával kapcsolatos szakmai háttérrel járul hozzá az ötlet megvalósításához. Filozófiájuk az, hogy „mindenki elég gazdag ahhoz, hogy másoknak segítsen!”. A hely 2015-ben nyitotta meg kapuját, azóta főként értelmi sérülteket, Down-szindrómával és autizmussal élőket foglalkoztatnak, de vannak közöttük látás-, hallás- és mozgássérültek is. Alapvetően lakóotthonokban és civil szervezeteknél hirdették meg az állásokat, majd a jelentkezőknek több fordulós interjún kellett teljesíteniük. Az itt dolgozókat is felkészítik előzetesen a munkavállalásra: a betanulási időszak három hónapig tart, nem csak a tálcakezelést és a felszolgálás mikéntjét tanulják meg, de konfliktuskezelésre is oktatják őket, ami értelmi sérült emberek esetében kiemelkedően fontos.

Az Ability Café mozgalomhoz hasonlóan ennek a helynek a hasznossága is többszörös, hiszen munkát tud biztosítani olyan embereknek, akik egyébként nem, vagy csak nagyon nehezen jutnának álláshoz, munkatapasztalatot szerezhetnek, ugyanakkor hidat képez a fogyatékkal élők és a többségi társadalom között.

Szerintem ezen a helyen lehetőséget kapnak az ép emberek arra, hogy megtanulják rutinosabban kezelni a másságot, megtanulni kezelni az emberek közötti különbözőségeket. Hiszen pont ez az, amiért a fogyatékkal élők társadalmi szinten is küzdenek: hogy ne kezeljük őket különcként, ne legyünk velük indokolatlanul udvariasak és fogadjuk el, hogy ők is alkalmasak számtalan munkára. Mindezek bizonyítására lehetőségük van az itt dolgozóknak. Egy ilyen helyen képesek helyes én képet kialakítani saját magukról, és elhihetik, hogy ők nagyon értékesek. Ez a hely egyébként teljesen úgy fest, mint egy átlagos kávézó, és pont ez benne a jó. Hiszen így nem a másságon van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon az azonosságon, ami minden embert összeköt, függetlenül attól, hogy az sérült vagy egészséges. A mai világunkban alapvetően mindenki arra koncentrál, hogy mi az, ami hiányzik, ami nincs meg. Ebben a helyben viszont nagyon szimpatikus az, hogy arra fókuszálnak, amivel a munkavállalók rendelkeznek, amit kaptak az élettől, és amivel hozzátehetnek egy kicsit a világhoz.

Bár az elmúlt évtizedekben úgy látom, nagyon pozitív változások figyelhetők meg a társadalmi elfogadást illetően, az emberek még mindig nagyon sokszor zavarba jönnek, ha fogyatékkal élővel találkoznak, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Legtöbbször mindenki jó szándékkal áll hozzá a témához, de mégis tragédiaként tekintenek ezeknek az embereknek a helyzetére, sajnálatot, szánakozást éreznek irántuk. Viszont azt nagyon fontos lenne felismerni, hogy pont ez rekeszti ki őket, emiatt érzik magukat kívülállónak a társadalomban. A fenti kezdeményezések mind remek platformot hoztak létre annak céljából, hogy ezen a tényen kicsit változtatni tudjunk, hogy megismerjük ezeket az embereket, és felismerjük, milyen sok dologban nem is különbözünk…

 

Források:

https://koroshircentrum.hu/

https://www.gyulaihirlap.hu/

https://www.lokal.hu/

https://ujember.hu/

https://www.beol.hu/cimke/ability-cafe-mozgalom/

http://magyartermekonline.hu/tarsadalom/

https://fogdakezemalapitvany.hu/

http://info.kezenfogva.hu/intezmenyek/

https://nemadomfelkavezo.hu/

https://varosban.blog.hu/

https://welovebudapest.com/

A bejegyzés trackback címe:

https://cukkerberg.blog.hu/api/trackback/id/tr4215351306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.