Mikor gyerek voltam, azt tanultam meg, hogy a cukorbetegség olyan, mint egy időzített bomba: ketyeg és sosem tudod, mikor fog felrobbanni. A szövődmények kialakulása folyamatos, azt megakadályozni nem lehet, és sosem tudhatod, mikor bukkan felszínre valami probléma. Ha pedig felszínre bukkant, neked véged. Most, 26 évvel később tudom, hogy nem így van. Egyrészt mert egészen sokáig el lehet lenni szövődménymentesen (26 évig biztosan). Leginkább mert egyre jobb anyagcsere-kontrollt tudsz elérni, akár szinte nullára lassítva bármiféle elváltozás kialakulását. Másrészt még az első jelek észlelésekor is sokmindent lehet tenni (ezért fontosak a rendszeres szűrővizsgálatok), habár kétségtelen, jóval kevesebbet, mint megelőzéssel. A szemes posztsorozat lezárásaként a szem elváltozásainak kezelési lehetőségeiről írok (továbbra is a DiabetesUK alapján, de magyar nyelvű összefoglaló cikk is létezik).
