Az utóbbi években sorban jelennek meg az ijesztő statisztikák a gyermekkori elhízás terjedéséről és ezzel párhuzamosan olyan egészségügyi problémák térhódításáról a kicsik körében, amelyekkel eddig csak nagyszüleinkkel kapcsolatban beszéltünk. Válaszul a globális kihívásra sok esetben központosított "megoldás" születik és előírják a gyerekeknek az életmódváltást, így például a rendszeres testmozgást.
A lépés logikus, de a jelek szerint a gyerekek cselesek és nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk rájuk kényszeríteni azt, amit mi felnőttek olyan okosan kifundáltunk. Sajnos a sport szeretetét sem - derül ki egy frissen megjelent tanulmány eredményeiből.
A gyermekkori elhízás és mozgásszegény életmód terjedése megbecsülhetetlen következményekkel jár a jövő generációja számára. Nem "csupán" gyermekként kell olyan problémákkal megküzdeniük, mint 2-es típusú cukorbetegség és magas vérnyomás, de gyakorlatilag fiatal felnőttként fognak "megöregedni" és szembesülni többek közt az eddig nagyszüleinkre jellemző keringési problémákkal vagy túlsúly okozta ízületi gondokkal. Nem véletlen "Óvjuk a jövőnket!" az idei Diabétesz Világnap mottója.
A jó hír az, hogy még pont időben vagyunk, hogy ezt megelőzzük és a gyerekeket mozgásra bírni olyan egyszerűnek tűnik. Emeljük meg a testnevelésóra-számot az iskolában vagy tegyük más módon kötelezővé a sportot és kész - ahogy most szeptembertől itthon is kötelező a heti öt tesióra. De vajon működik?
A New York Times olyan összefoglaló tanulmányról számol be, ami messzemenően cáfolja ezt az elgondolást. A tanulmányban 1990 és 2012 között megjelent 30 független kutatás eredményeit összegezték és elemezték újra. Az összefoglalóba csak olyan felmérések kerülhettek be, melyek 16 év alattiak fizikai aktivitását vizsgálták legalább 4 héten keresztül és valamilyen módon objektíven mérték a testmozgás mennyiségét (pl. lépésszámlálóval). Így például bekerült a kalapba egy amerikai program, melyben a gyerekeket heti 3x90 perces intenzív mozgásnak tették ki, valamint egy skót program, melyben oviskorúakat mozgattak heti 3x30 percben közepes intenzitással.
Mindegyik felmérésben azt feltételezték a kutatók, a kötelező testmozgás növeli az átlagos napi aktivitást. De nem ez történt.
Valójában a legalaposabban megtervezett program is csupán minimális változást eredményezett. Például az előbb említett amerikai program során csak 5 perccel nőtt a napi aktivitás - és az is csak a program első hetében, a negyedik hét végére a gyerekek szépen visszaálltak az eredeti szintre. A skót programban résztvett gyerekek pedig egyenesen passzívabbak lettek.
"Ez a módszer nem működik" - mondja az összefoglaló tanulmányt készítő vezetőkutató. Hogy miért nem, a tanulmány készítői is csak találgatják. Az egyik elképzelés szerint a kötelezően többet mozgó gyerekek egyszerűen kompenzáltak, és amennyiben többet lenyomtak tesiórán, annyival töltöttek több időt passzívan a kanapén. A másik elgondolás szerint a tornateremben töltött plusz órákat így is-úgy is rohangálással töltötték volna - szóval csak a helyszín változott, maga a mozgásmennyiség nem.
Ugyanakkor a tanulmány készítői leszögezik: egyértelműen érdemes és szükséges foglalkozni a problémával, csak a módszer nem megfelelő. Más utakat kell találni.
Az nem árthat, ha a felesleges idejüket mozgással "lakjuk be", a semminél egészen biztosan jobb. A felmérések szerint pedig mindennél fontosabb szerepet kapnak a szülők és a környezet, melyben a gyerekek nevelkednek. Ikertanulmányok során kiderült, hogy azok a gyerekek, akiknél a mozgás lehetősége adott volt, szívesen is mozogtak, vagyis ahol megvolt a biztonságos tér és hely a mozgásra, a kicsik ki is használták. Az aktív szülők tehát nem csupán pozitív példával járnak elöl, de ha önmaguknak képesek megteremteni az időt és a helyet a rendszeres testmozgásra, jó eséllyel a gyermekeik számára is szabad utat nyitnak, hogy kiélhessék a bennük bújó természetes mozgásigényt.
Igazából senki sem gondolta volna, hogy ezek a programok ennyire nem hozzák meg a kívánt eredményt. Egy viszont biztos: a gyerekek sosem voltak jók abban, hogy hallgassanak a felnőttekre, de utánozni őket mindig is szuperül tudták...
