"Mit üzensz azoknak, akik szerint az egészséges életmód lemondással jár? "
Ez volt minap az egyik kérdés az alapítvány Insta sztorijában. Gondolatcunamit indított el bennem. Elsőre ezek a válaszok a jutottak eszembe.
Szóval, valaki:
„Az egészséges életmód lemondással jár.”
- Na, nem mondod?
- Igen, és?
- Az ég kék, a fű meg zöld.
- Ok, mi a kérdés?
- Ez kifogás vagy kifogás?
Tovább gondolva rájöttem, hogy hasonló ez ahhoz jelenethez, amiről már egy korábbi cikkemben írtam, mint amikor a kolléganőm a buszon azt találta mondani, hogy : „Én biztos nem kezdenék cukorbeteg férfival, az olyan macerás.” Van hatása a férjem a cukorbetegségének a hétköznapjainkra? Igen van. Ezzel a gondolattal, kelünk-fekszünk? Nem!
Miről is szólnak az ilyen kijelentések? Félelem a kudarctól, önbizalomhiány, bizonytalanság. Mert hát mi nem jár lemondással, de tényleg? Ha a boltban két joghurt közül kell döntened, az is egy lemondás, mert vagy lemondasz az epresről a barackos javára, vagy lemondasz az olcsóbb vásárlásról, ha mindkettőt a kosaradba teszed. Ha úgy döntesz, elmész nyaralni, lemondasz a lehetőségről, hogy azt a pénzt félretedd, ha nem mész el, az élményről mondasz le. Elmész az állásinterjúra? Ha igen, lemondasz arról az idődről, lehet a jelenlegi munkádról, ha nem mész el, lemondasz egy lehetőségről. Lemondás. Valahogy pejoratív tartalommal van ez a kifejezés átitatva. Pedig a lemondás nem rossz dolog. A lemondás az élet velejárója. Olyan, mint a "luciferi soha meg nem elégedés" elve. Előrébb visz. Fejlődsz általa, mert döntéseket kell hozni. A lemondás kompromisszum. De a kompromisszum nem egyenlő a megalkuvással. Mert a kompromisszum valami olyan, ami jót hoz, a megalkuvás ellenben nem ad jót. Egyáltalán: egészséges életmód. Mit jelent ez? Mi egészséges életmódot élünk? Mihez képest? Mondjuk figyelek, figyelünk a szénhidrát bevitelre, mozgunk (futás, úszás, bicikli, plusz a játszótér, rohangálás a háromévessel). Nem eszünk korlátlan édességet, nem dohányzunk (na, jó néha kocán de, sajnos.) Minden nap van zöldség, gyümölcs a tányéron, nem iszunk cukros üdítőt, kávét cukor nélkül fogyasztunk. Járunk szűrővizsgálatokra (Jó, Tomi csak akkor, ha nógatom). Igyekszünk eleget aludni (ha Gellért hagyja) és a kutya miatt alap a mindennapi séta hidegben, melegben, hóban, fagyban, esőben. Töltődünk, vannak családi programok, baráti találkozók, havonta egy közös randi, amikor anyukám vigyáz a fiúnkra, igyekszünk. Lemondás? Igen van. Pl. ma, amikor a Margitszigeten bringáztunk úgy, de úgy ettem volna lángost. De most jöttünk haza egy nyaralásból, ahol ereszd el a hajam volt, felszaladt pár kiló, Tominak az egekbe lökné a cukrát. Lemondtam róla. Még csak nem is említettem. Lemondás? Kicsit az. Rossz ettől nekem? Nem. A lángostól boldogabb lennék? Nem. És ez nem jelenti, hogy néha nem nyomok az arcomba élvezettel egy fokhagymás-sajtos-tejfölöst. Néha. Néha meg lemondok róla. Magamért., a cukorbeteg férjemért, a gyerekemért, hogy jó példát mutassak. Három éves. Jelenleg minden reggel kizárólag lekváros kalácsot hajlandó reggelizni fél éve. Egészséges? Nem. Finom? Igen. Hagyom. Viszont nem kaphat csokit, nem etetjük tortával, nyalókával. Ezekről le kell mondania. Estére nincs édes, nincs cukros. Minden nap meg kell ennie a zöldséget a tányérjáról. Egészséges életmódot él? Többnyire igen. Csinálhatnám jobban? Igen. De tudjátok, miről mondok még le? A tökéletességről.
