A diabétesz-diagnózis kétségtelenül hatással van ránk, és a környezetünkre, a szeretteinkre, a romantikus kapcsolatainkra is. Sokan elfelejtjük, vagy talán soha nem is vesszük észre, hogy a körülöttünk lévő emberek hogyan támogatják – vagy nem támogatják – utunkat ezzel a bőrönddel. A saját környezetemben tapasztaltam sikertörténeteket, és szívfájdalmakat is a téma kapcsán. Erről írtam most nektek.
Van, amikor akadályt jelent a diabétesz. Egy szintén diabéteszes ismerősöm egyszer ezt mondta nekem: „A cukorbetegség nem csak rám nehezedik, hanem a páromra is. Mindig úgy érzi, hogy a védőhálómnak kell lennie, hogy folyton oda kell figyelnie rám és az egészségemre. Ez egy plusz stressz, ami kihat a kapcsolatunkra is. Nehéz energiát fordítani arra, hogy szeress valakit, ha közben az 1-es típusú diabéteszét is folyamatosan kezelni próbálod.” Ezzel az érzéssel azt gondolom, egyáltalán nincs egyedül. Ugyanakkor nagyon ellentétes tapasztalatokkal is találkoztam már. Egy másik cukorbeteg barátom elmesélte, hogy hogyan kezelte volt barátnője a T1D-diagnózist, amikor arra fény derült. Szinte egyáltalán nem fordított időt és energiát arra, hogy megismerje ezt a betegséget, vagy csak egy kicsit belelásson, hogy a barátom miken ment át akkoriban. Azt mondta, innentől fogva mindig egyedül érezte magát a cukorbetegségével, látta, hogy a barátnőnek ez nem fontos, és úgy érezte, egyedül viseli ezt a terhet. A barátom szerint nem egyedül ez vezetett a különváláshoz, de nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végül külön folytatták. Az együttérzés minden egészséges kapcsolat kulcsa, és ez az övékben hiányzott.
Mikor van itt az ideje, hogy beszéljünk a diabétesszel való együttélésről egy új kapcsolatban? Amikor úgy alakul, hogy "visszakerülsz a piacra", és újra randizni kezdesz, stresszes lehet annak a gondolata, hogy be kell számolnod a diabéteszedről előbb vagy utóbb. Olykor nehéz eldönteni, hogy ennek mikor jön el az ideje. Persze ha pumpát viselsz, mint én, valószínűleg ez már az első randin kiderül. Mindenesetre szerintem nem érdemes sokáig elhúzni ezt a "vallomást", hiszen a partner reakciója és hozzáállása nagyban meg fogja határozni a kapcsolat folytatását.
Olyan partnert érdemes keresni, aki segíthet a diabétesz kezelésében. Ismerek egy párt, ahol a fiú 1-es típusú cukorbeteg, és irigylésre méltó, ahogy ezt mindig együtt, közösen kezelik. A lány cukorbetegség iránti érdeklődése kezdettől fogva nagy dolognak számított, a mai napig kérdés nélkül felkel, ha a fiúnak éjjel hipoglikémiája van, néha csak azért, hogy a másik ne egyedül üljön a konyhában. Ez a kedves gesztus hihetetlen jó érzéssel tudja eltölteni az embert. A fiú azt szokta mesélni, hogy a mindennapokban kihívást szokott nekik jelenteni, hogy ne érezze úgy, hogy a párja beleszól az önmenedzsmentbe, ugyanakkor ne is érezze úgy, hogy magára van hagyva a problémával. „Ez szinte egy tánc, amit mindig táncolunk" – mondta nekem egyszer.
A cukorbetegség által okozott extra stressz egy kapcsolatban. Alapvetően nehéz odafigyelni arra, hogy a cukorbetegség ne helyezzen túl sok stresszt egy párkapcsolatra. A diabétesz sokszor nagyon igénybe veszi mentálisan és érzelmileg is az azzal érintett személyt, és általában az élet minden területét áthatja. Teljesen érthető, ha időnként attól tartunk, hogy a cukorbetegségünk negatív hatással lesz egy kapcsolatra, és hogy túlságosan leterheljük azokat az embereket, akik törődnek velünk. Ez egy plusz tényező, amelyre oda kell figyelnünk, és amely könnyen bűntudatot kelthet bennünk.
A diabétesszel való együttélés traumája. A szokásos diabétesz edukációnak általában sajnos nem része foglalkozni azzal a traumával, amit a diagnózis felállításakor élünk át. A bánatról és a sokkról nem beszélünk. Pedig nagyon fontos lenne, hiszen amikor kiderül, hogy cukorbetegek lettünk, tulajdonképpen elveszítjük azt az életet, amelyet eredetileg elképzeltünk magunknak. Ennek az „ideális” életnek nem volt része a kívülről bevitt inzulin, a műszaki eszközök, az állandó éberség és jelentős egészségügyi költségek. Nem csoda, hogy a diagnózis után tele vagyunk haraggal, frusztrációval, lelkiismeret-furdalással, akár depresszióval. Ezek az érzések, valamint a diabéteszt nagyon gyakran kísérő szégyenérzet nagy mértékben kihatnak a kapcsolatainkra, valamint az ismerkedési próbálkozásinkra is. Néhány javaslatot gyűjtöttem össze, hogyan érdemes kezelni ezeket az érzelmeket, akár egy már meglévő partner esetében, akár akkor, ha most kezdtél el randevúzni valakivel.
-
Tudatosítsd magadban, hogy a cukorbetegség-diagnózis legtöbbször traumatikus, és emiatt szégyent is gyakran érzünk. A diabétesz kialakulása viszont nem a te hibád.
-
Próbáld magad távolról szemlélni, és úgy viszonyulni magadhoz, ahogy azt egy barátoddal tennéd. A saját tapasztalatom az, hogy a távolság segíthet biztonságban érezni magunkat és perspektívát nyerni.
-
"Öleld át" azt a részedet, aki fél. Az önegyüttérzés kulcsfontosságú a traumák gyógyításában és feldolgozásában, valamint a pozitív kapcsolatok kialakításában. Először meg kell tanulnunk szeretni önmagunkat, majd a cukorbetegséget (tényleg), és utána minden mást/másokat.
-
Légy bátor és mondd ki az igazat, mondd el, hogy diabétesszel élsz. Gyorsan rájössz majd, hogy ez a másik ember egy olyan személy-e, akiben megbízhatsz és értékelni fog, vagy sem. Ha az utóbbi, legalább nem húzod az idődet.
-
Ne feledd el soha, hogy belőled csak egy van ezen a bolygón. Számítasz! Méltó vagy, szerethető vagy. A cukorbetegség ebből a szempontból lényegtelen.
fotó: https://unsplash.com/