Miért olyan fontos a bázis inzulinunk ellenőrzése? Tulajdonképpen ez a diabéteszünk kezelésének alapja. Ha ez nincs megfelelően beállítva, semmi más sem fog jól működni. Ha a bázis beállítás nincs rendben, minden erőfeszítésünk olyan lesz, mintha futóhomokon lépdelnénk: sok munkát végzünk el előrelépés nélkül...

Talán pár emberben felmerül, hogy jön szóba ez a téma egy főként cukorbetegséggel foglalkozó blogon, hogyan köthető a gyász a diabéteszhez. Bármikor szembesülünk a gyásszal, veszteséget tapasztalunk. Cukorbetegségben - illetve bármilyen más krónikus betegségnél - könnyű megtalálni ezt az analógiát, hiszen a diagnózist követően úgy érezhetjük, elveszítettük a függetlenségünket és azt a lehetőséget, hogy a saját magunk által megszabott feltételek szerint éljünk. Persze, legtöbben már tudjuk, hogy ez nem egészen így van, de egy újonnan diagnosztizált cukorbeteg még nem ezekre a gondolatokra koncentrál, sokkal inkább azokra a dolgokra, amiket úgy érzi, elveszített. Ha már gyászfolyamat, jogosan merül fel a kérdés, hogy diabétesz esetén vajon ki hal meg? Mi az pontosan, amit gyászolunk? Valószínűleg az addigi életünket, illetve egy máshogyan elképzelt jövőbeli élet lehetőségét. Általában ez a veszteségérzés indítja be a gyászfolyamatot, a gyászreakció tipikus tüneteit a cukorbeteg, és sokszor a családja számára is. A gyászfolyamat ideje bármennyi, spektruma bármilyen, semmilyen egzakt, mindenkire érvényes dolgot nem lehet kijelenteni vele kapcsolatban. Ezen minden érintett átesik, és ennek mikéntje meghatározó lesz a diabétesszel való együttélés tekintetében. Mivel ebben a "kapcsolatban" a szakítás nem opció, itt, az elején dől el, hogy gyümölcsöző vagy mérgező frigy lesz a dologból. Valahogy nálam is így történt.