Gyerekek, cukorbetegek. Elképesztően korán kell felelősséget vállalniuk magukért. Hatalmas teher a családokon - és hatalmas öröm látni a diabos gyerekek sikereit, ha boldog tagjai lehetnek egy-egy közösségnek.
Fogadjátok szeretettel Detti levelét, egy igazi pozitív ovisztorit! Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk!
Neked is van történeted? Továbbra is várom a leveleket!
kata.kiss@egycseppfigyelem.hu
"Bónuszként mutatok két képet, az egyik a tavalyi céges Mikulás-ünnepségen készült, ahol boldogan eszegette a paprikát, uborkát, paradicsomot, sajtocskát, cseppet sem zavarta a mellette lévő rengeteg, számára tiltott édesség. A másik tavaly ősszel készült, amikor három és fél évesen megtanulta egyedül megmérni a cukrát :)
A kislányunk két és fél éve, 22 hónaposan lett cukorbeteg. Kis kora miatt nem volt gond a megváltozott étrendre áttérni, nagyon hamar megtanulta, hogy azért kell az inzulin, hogy ne legyen beteg; hogy nem ehet cukros ételt; hogy van az "idő" és van az "adag"; és hogy zöldséget nassolhat, ha megéhezik két étkezés között.
Egy évvel később tavasszal - mások tapasztalatai alapján kissé félve - kérdeztem meg abban az oviban, ahová a nővére járt, és amely a körzethatárok változása miatt már nem a körzeti óvodánk volt, hogy járhatna-e ő is oda. Nagyon kellemesen csalódtam, mert pozitív választ kaptam, és hogy a nyílt napon beszéljek a szóba jöhető óvónőkkel.
Azt szerettem volna, ha vegyes csoportba járna, hogy több figyelem jusson rá, mint homogén csoportban huszonöt kiscsoportos között. Az egyik ilyen csoport óvónője nagyon kedvesen fogadott, hogy majd mondjak el neki minden tudnivalót, mindent meg akar tanulni. A másik csoport óvónője maga is 1-es típusú cukorbeteg, szintén tárt karokkal várt volna, de nem volt szabad hely.
Pár hónappal később megkaptuk a hivatalos értesítést, hogy a lányunkat felvették az oviba. Ekkor kiderült, hogy hihetetlen szerencsénk volt, és felszabadult egy hely a cukorbeteg óvónő csoportjában, így egyértelmű volt, hogy ott lesz neki a legjobb. Szeptemberben aztán szép hosszú leírást készítettem a tudnivalókról, ráadásul ez az óvónő a másik óvónőnek és a dadusnak is külön elmagyarázott mindent. A gyerekek az óvónő példáján már számtalanszor látták, mi az a cukormérés, inzulinbeadás, így nem volt gond a leánykánk másságának elfogadásával sem.
Az étkezés külön érdekes történet. Ebben az óvodában egy külsős cég szállítja az ebédet, a szülő nem hozhat főtt ételt otthonról, csak reggelit, tízórait, uzsonnát, ezt mi visszük is minden nap. A cég azonban szerződésben áll egy kórház diétás konyhájával, így mindenféle speciális étrendet tudnak biztosítani. Beszereztünk fém ételhordót, így az első hónapban mindig külön ebédet kapott, megfelelő mennyiségű CH-tartalommal.
Sajnos azonban a menü abból állt, hogy egy héten négyszer teljesen üres levest kapott, amiben még egy darabka répa sem úszkált (nem is "ette" meg), és szinte mindig krumplit hússal vagy rizst hússal, persze olyan keveset, amennyi megfelel az adagjának. Így mindig éhes maradt volna, ha nem kapott volna a többiek normál étrendjéből tartalmasabb levest vagy egyéb zöldséget.
Egy hónap után lemondtuk a külön ebédet, és azóta azt eszi, amit a többiek, (kivéve a cukrozott fogásokat), persze több zöldséget és kevesebb krumplit, rizst, tésztát. Ez utóbbiak egyébként sajnos túl nagy arányban szerepelnek az étlapon, kevesebb komplex szénhidrát és lényegesen több zöldségféle fogyasztása lenne előnyös nemcsak egy cukorbeteg diéta, de magának az egészséges táplálkozás irányelveinek is megfelelően.
Másik leánykánk most kezdte az első osztályt, nem a körzeti iskolánkban. Még az előkészítők során, a jövőre való tekintettel próbáltam előre puhatolózni, hogy milyen esélyei vannak a testvérének. Semmilyen okot nem látnak arra, hogy ne járhatna oda cukorbeteg kislány, örömmel várják, a konyhán gond nélkül megmelegítik az otthonról hozott ebédet. Úgyhogy két év múlva újabb beszámolóval jövök, remélhetőleg hasonlóan pozitív végkifejlettel."