Az Addison-kór és az 1-es típusú cukorbetegség kombinációja Schmidt-szindróma néven ismert, amelyet néha felváltva használnak a II-es típusú autoimmun poliglanduláris szindrómával (APS II). Bár az 1-es típusú cukorbetegek kevesebb mint egy százaléka szenved Addison-kórban, az Addison-kór diagnózisának kockázata szignifikánsan magasabb az 1-es típusú cukorbetegséggel élőknél, mint az általános populációban. Általában a 30-50 év körüli embereket érinti, és egyformán érinti a férfiakat és a nőket.

A krónikus / idült / tartós betegség évekig, évtizedekig elhúzódó, hosszan tartó, sokszor egy életre szóló betegséget jelent. Egy ilyen állapot kihat a mindennapokra, hatással van az érintett személyiségének kognitív, emocionális, fiziológiai és szociális aspektusaira is. A diagnózis után gyakori, hogy megrendül a világkép, elvesznek korábbi tájékozódási pontok, és olyan helyzetek alakulnak ki, amikor kénytelenek vagyunk szembenézni saját esendőségünkkel. Erről elmélkedtünk most.