Matt Haig könyve egyszerre megrázó és felemelő. Saját depressziós időszakából írja le, milyen érzés, amikor minden túl sok – amikor a gondolatok nehezek, a világ elviselhetetlenül zajos, és az ember nem lát kiutat. Minden mozdulat, minden döntés küzdelemmé válik. A sorok között mégis ott van valami csendes remény: hogy a legsötétebb napok sem tartanak örökké.
A diabéteszben sokszor érezhetjük ugyanezt. A folyamatos figyelés, a méricskélés, a számolás, az önfegyelem – mintha soha nem lenne szünet. Néha úgy érezzük, mintha a betegség elvenné a spontaneitást, mintha minden napunk egy előre megírt forgatókönyv lenne, amelyből nem lehet kilépni. És amikor a test nem úgy reagál, ahogy várnánk, könnyen jön a kétség: „Mi értelme az egésznek?”
De Haig könyve arra emlékeztet: nem kell mindig nagy dolgokat csinálnunk. Néha elég a legapróbb lépés. Felkelni, beadni az inzulint, végigcsinálni a napot. Megengedni magunknak egy mosolyt. Ezek is bátorságot igényelnek. És ezek is győzelmek.
Az apró cselekedetekben ott van az élet szeretete. Egy adag inzulin is lehet önszeretet. Egy reggeli vércukormérés is lehet önmagunkról való gondoskodás. Nem látványos, nem hősies – de nagyon is emberi.
Haig őszintesége abban is segít, hogy kimondhassuk: igen, néha nehéz élni. Nem vagyunk gyengék, ha ezt bevalljuk. A nehézség elismerése nem feladás, hanem a gyógyulás egyik formája. Mert amíg kimondjuk, addig kapcsolatban maradunk önmagunkkal és a világgal.
És közben mindig van valami, amiért mégis érdemes folytatni. Ez lehet egy ember, akit szeretünk. Egy hobbi, ami örömet ad. Egy apróság – a reggeli kávé illata, a napfény, ahogy átszűrődik a függönyön, vagy a kedvenc zenéd első hangjai. Ezek a látszólag jelentéktelen dolgok valójában életmentő kapaszkodók.
Nem kell mindig tudnunk, hogyan tovább. Elég, ha csak annyit tudunk: ma még itt vagyunk. És ez már önmagában egy lépés a fény felé.
Kapcsolódj!
- Mik azok az apró dolgok, amik neked kapaszkodót adnak?
- Hogyan tudod magad emlékeztetni, hogy ezek akkor is számítanak, amikor minden túl soknak tűnik?
