Az IDF a Nemzetközi Gyermek- és Serdülőkori Diabetes Társasággal (ISPAD) karöltve ismét egy színvonalas online eseménynek biztosított teret októberben, amelyen a KiDS hazai megvalósításáért felelős Egy Csepp Figyelem Alapítványt Széchy Eszter dietetikus képviselte.

Ezúttal a cukorbetegség és a mentális egészség kapcsolata került fókuszba mind a cukorbetegségben érintettek, mind pedig a velük szoros kapcsolatban állók (családtagok, tanárok illetve az egészségügyi ellátó személyzet) szemszögéből.

A diabétesz számos módon együtt jár a bűntudattal. Magas a vércukrom? Bűntudatom van, hogy hozzájárulok a diabétesszel összefüggő szövődmények esetleges kialakulásához. Abba kell hagynom a munkám, mert leesett a cukrom? Bűntudatom van, hogy nem koncentrálok teljes mértékben a feladatomra. Több tízezreket költök a diabétesz kezelés eszközeire? Bűntudatom van, hogy nem inkább utazásra, vagy valamilyen hasznos dologra teszem félre a pénzemet. Eszem egy fánkot? Bűntudatom van, hogy nem úgy étkezem, ahogyan azt a dietetikusok javasolják. Kicserélem a kanülöm és a szenzorom? Bűntudatom van, ránézve arra a temérdek mennyiségű hulladékra, amit egy ilyen művelettel termelek, és ezáltal pusztítom a planétát.

Az alvás nagyon fontos, de figyelmen kívül hagyott és alulértékelt része az egészségnek. Különösen az 1-es típusú cukorbetegek számára. A diabéteszesek közösségében a kollektív tudatunk része, hogy a cukorbetegség azt jelenti, hogy valóságként kell elfogadnunk a rossz minőségű alvást – bár ez időnként igaz is lehet, íme néhány dolog, amit megtehetünk annak érdekében, hogy jó minőségű (és mennyiségű!) legyen a legtöbb éjszakai alvás.