Márciustól indul újonnan debütáló, havonta megjelenő 10 dolog sorozatunk, melyben mindig más és más diabétesszel kapcsolatos témákat dolgozunk fel tizes listák formájában. Az első nem lehet más, mint az a tíz kérdés, amit minden cukorbeteg régóta és jól ismer, és amelyet nem szeretne többet hallani, amennyiben mód van rá! Elsősorban NEM cukorbetegeknek ajánljuk!

Mielőtt cukorbetegséggel diagnosztizáltak volna, természetesen fogalmam sem volt, hogy mik azok a béta sejtek, hogy hogyan működik a hasnyálmirigy, vagy hogy milyen életkorban jöhet elő a diabétesz. Azonban a diagnózis után rákényszerültem, hogy alaposan tanulmányozzam ezt a betegséget. Amikor ilyen közel élünk valamihez, mint a cukorbetegség, arról muszáj tanulnunk, megismernünk, kiismernünk, ugyanakkor nem várhatjuk el a világon élő összes többi embertől, hogy ők is tudjanak mindezekről (bár tulajdonképpen mégis tudniuk kéne róla, hiszen a diabétesz manapság járványként terjed).

Magam sem tudok egy csomó más betegségről, vagy legalábbis biztos nem eleget, és mikor hallok egyről, amely valamiért megragadja a figyelmem, igyekszem utánajárni olyan módon, hogy azzal ne bántsam meg senki érzéseit. Ha felmerül ennek a lehetősége, inkább csöndben maradok. Az egy dolog, hogy az emberek nem ismerik a diabéteszt és edukálni szeretnék magukat a témában, de egy másik dolog meggondolatlannak és udvariatlannak lenni. Csupán a tény, hogy valaki uninformált még nem ad jogot ahhoz, hogy érzéketlen is legyen.

Vannak témák, amelyeket óvatosan kell/kéne kezelni, különösen az egyes betegségek tekintetében. Néhány cukorbeteget érzékenyen érinthet, ha kérdezgetik, néhányat simán jobban bosszantanak a megjegyzések, mint másokat. De persze sokan vannak, akikre nincsenek hatással a különböző kommentek. Engem általánosságban nem zavarnak a kérdések: szeretek beszélni az "állapotomról", hiszen úgy érzem, ezzel segíthetek az embereknek tudatosabban élni, megismerni a diabéteszt, és ez mindannyiunknak előnyös változás (lenne). Amit nem szeretek, azok a kérdések, amelyeket gondolkozás nélkül tesznek fel, vagy anélkül, hogy realizálnák, milyen hatással lehet arra, akit megkérdeznek. Biztos vagyok benne, hogy sok kérdést nem rossz szándékkal tesznek fel egyesek, sokkal inkább egy-egy diabétesszel kapcsolatos "urban legend" eredményeként.

Tehát, ha összefutsz egy cukorbeteg személlyel, keress egy sokkal udvariasabb és tapintatosabb formát arra, hogy megkérdezd tőle a következőket:

1. "Hiszen te túl fiatal vagy ahhoz, hogy cukorbeteg legyél. Mikor kisgyerek voltál, túl sok édességet ettél?"

A mítoszok a diabéteszről és a tudatlanság a különböző típusokkal kapcsolatban teóriákat generálnak az okozó tényezőkről is, természetesen. Sokkal kifejezőbb így kérdezni, "Miért vagy diabéteszes?", ahelyett, hogy olyanról kezdesz spekulálni, ami sértő lehet, és amiről nincs elég információd.

2. "Hogy tudsz diabétesszel élni? Én biztos nem tudnám ezt csinálni."

Nem tudhatjuk, mire vagyunk képesek addig, amíg nem vagyunk rákényszerülve. Csupán a helyzet elképzelése még egyáltalán nem áll közel a valósághoz, és minden ember másképp reagálna egy ilyen szituációban, így szerintem ez egy nagyon elhamarkodott kijelentés. Meg különben is, diabéteszben nincs ilyen opció. Nem mondhatod azt, hogy ezt nem tudnád csinálni. Hiszen az egyetlen út az életben maradáshoz az, hogy csinálod. Mert muszáj.

3. "Nem is látszik rajtad, hogy cukros vagy, hogy csinálod?"

Ez abszolút tapintatlan. Nagyon bántó lehet valakinek a megjelenését bírálni, különösen akkor, amikor tulajdonképpen az egészségügyi állapotának vonatkozásában teszed mindezt. Az emberek a diabéteszről alkotott elképzeléseik és az itt-ott hallott, látott sztereotípiák alapján ítélkeznek. Ha nem vagy túlsúlyos, máris rácsodálkoznak, hogy hogy lehetsz cukorbeteg. Nem, nem lehet valaki külseje alapján megállapítani, hogy diabéteszes-e...

4. "Mit ehetsz?"

Megosztani az ebédlőasztalt másokkal sokszor kényelmetlen lehet akkor, ha diabétesszel élünk, és ilyen és hasonló kérdések merülnek fel. Elég megszokott helyzet, hogy az ebédet, vacsorát ez a kérdés kíséri. Általánosságban elmondható, hogy bármelyik cukorbeteg bármit meg tud enni például egy éttermi étlapról, csak össze kell egyeztetnie a diétájával, be kell számolnia a napi szénhidrát-mennyiségbe. Legtöbbször nem igénylünk speciális menüt. Szerintem sokkal udvariasabb így kérdezni, "Mit szeretnél enni?".

5. "Ha inzulint kell adnod, akkor te súlyosan cukorbeteg vagy?"

Mindenki megijed, mikor szóba jön a diabétesz, és valamiért azt hiszik, van egy kevésbé súlyos verziója (???). A cukorbetegség mindegyik típusa megfelelő kezelést és edukációt igényel. A súlyos maximum az, ha nem vagy megfelelően informált a betegségedről, és nem figyelsz oda magadra és a vércukor értékeidre.

6. "Fáj?"

Bevallom, nekem néha maga a kérdés jobban fáj. A fájdalom személyes és szubjektív. És ne aggódjatok, nem fáj minden tűszúrás. Ezt általában senki nem hiszi el, de igenis hozzá lehet ehhez is szokni. Sokkal könnyebb úgy hozzáállni, mint egy szükséges rosszhoz, ami egy nagyobb jóért kell: igen, most fáj, hogy megszúrom az ujjam, vagy beszúrok egy új kanült, de cserébe jók lesznek a cukraim, jobb lesz az anyagcsere állapotom, jobb és hosszabb életet élhetek. Szerintem megéri.

7. "Nem félsz, hogy megvakulsz az inzulintól?"

Szinte hihetetlen, de ilyen kérdésben is volt már részem. Akkor tisztázzuk: az inzulin nem a rosszfiú. A sokáig tartó magas vércukor értékek okozhatnak jelentős károsodást több belső szervünkben, tőlük félünk. Az inzulint az egészséges hasnyálmirigy termeli, és 1-es típusú diabétesz esetén teljes hiányában vagyunk ennek a hormonnak, tehát kívülről kell bejuttatnunk - injekcióval vagy pumpával. Ez igaz lehet 2-es típus esetén is, amikor a szájon át bevitt gyógyszerek már nem elegendőek a normál vércukorszint fenntartásához. Szóval kérlek, még véletlenül se mondjatok ilyeneket az inzulinról, mert nem igaz! Lehetnek cukorbetegek, akik elhihetik és emiatt abbahagyhatják az inzulin terápiájukat, ami nagyon veszélyes és végzetes lehet.

8. "Próbáltad már ezt a csodamixet?"

Nos, nem, és kérlek ne is ajánlj semmilyen csodanövényt, csodaszert, masszázst, ráolvasást, varázslatot, meditációt és kántálást. Az egyetlen ember, akitől receptet és kezelési javaslatot fogadok el, az az orvosom. És azt hiszem, te sem vállalnád a felelősséget azért, ha a csodaszer mégsem működne.

9. "A nagymamám is cukorbeteg volt, és levágták a lábát. Akkor ez veled is előfordulhat, nem?"

Ezt kell magyaráznom? Rettenetesen bántó és tapintatlan bármilyen szövődménnyel kapcsolatos témát feszegetni, különösen a lábamputációt. Minden egyes nap ezért küzdünk, ezért számolgatunk, kalkulálunk, becsülgetünk, adagolunk és méregetünk, hogy ezt és az összes többit elkerüljük, vagy késleltessük, ameddig csak lehet.

10. "Cukorbetegségben fogsz meghalni?"

Szerintem ez bármilyen betegség esetén hasznos tanács lehet, hogy inkább bátorítani próbáld az adott személyt, mint még jobban ráijeszteni, vagy elkeseríteni. Évtizedekig létezett ez a tévhit, hogy a cukorbetegség megöli az embereket. Igen, képes rá. De ha kihasználjuk a mai világ modern eszközeit, edukáljuk magunkat és környezetünket és megpróbáljuk a normál tartományban tartani a glükóz szintünket, bárhogyan és legfőképpen sokáig élhetünk!

Szóval, csak előre, kérdezzetek! Csak előtte gondolkozzatok egy picit, és képzeljétek magatokat a kérdezett fél helyébe! Minden nem cukorbetegnek köszönöm, hogy elolvastátok!