A korlátlan optimizmusra és pozitív gondolkodásra sarkalló aktivitásoktól felváltva tudok lelkesedni és dühöngeni. Ha pedig még a cukorbetegséget is belekeverik, végképp  elszabadulnak bennem az indulatok és a gondolatok egyaránt. Tényleg minden agyban dől el? Meghatározhatja a gondolkodásom a fizikális állapotomat? És ha igen, milyen mértékben?

A képeket innen és innen csentem.

Állítólag az optimista emberek 7 évvel tovább élnek. Továbbá ellenállóbb az immunrendszerük, ritkábban betegek, gyorsabban gyógyulnak, többet sportolnak, egészségesebben étkeznek, egyszóval jobban élnek. Ez már pont elég indok legalább elgondolkodni azon, hogy tényleg lehet-e mentális tréninggel átprogramozni a pesszimista gondolkodást. Arról nem is beszélve, mennyivel szórakoztatóbb lesz az élet, ha nem siránkozással telik.

Cukorbetegként pedig még inkább nem mindegy, hogyan gondolunk magunkra. Pozitív-negatív gondolkodásom nagyítja vagy éppen kisebbíti a mindennapos nehézségeket, és én úgy tapasztalom, még a vércukraimat is. Habár ilyenkor sosem tudom igazán, mi volt előbb, a rossz hangulat és azt követte a rossz vércukor, vagy éppen fordítva, a magas cukor miatt vagyok lehangolt.

Aztán ott van a szerető, de talán nem mindig egyértelműen támogató környezet. Bár én magam is egyszer lazán, máskor meg drámaibban magyarázom a diabéteszt, visszahallani a véleményeket néha nem kicsit irritáló. "A cukorbetegség állapot, tehát a szavad ne halljam, tökéletesen kezelhető, örülj, hogy nincs komolyabb bajod, van olyan, aki lebénult!" Kösz' szépen, a partvonalon mindenki profin focizik, egyszer gyere be a pályára, aztán meglátjuk! Ha meg betegség, akkor meg jönnek a borzasztó képek az amputáció előtt lábakról, a rémtörténetek a meghalt nagymamáról, és egyáltalán arról, hogy élni nem is érdemes, mert úgyis halálra vagy ítélve. Megjegyzem, az élet maga amolyan nemi úton terjedő halálos betegség (habár kétség kívül nem ez a legoptimistább definíciója.)

Szóval Ti mit gondoltok? A cukorbetegség állapot, feltételekhez kötött egészség, és mivel rá vagyok kényszerítve, egészségesebb vagyok, mint az átlag? Vagy a cukorbetegség betegség, egy időzített bomba, folyamatos versenyfutás az idővel a szövődmények ellen? Esetleg egyik sem?

Mondjátok, Ti hogy élitek meg?