Melindáéknak sajnos nem alakul úgy az óvoda, ahogy alakulhatna. Köszönöm, hogy megosztottad velünk és drukkolunk az iskolához!
Cukorbeteg gyermekek a bölcsiben, óvodában, iskolában - ebben a témában indítottunk párbeszédet és várunk Tőletek leveleket, történeteket a kata.kiss@egycseppfigyelem.hu email címre.
Pedagógusok, írjatok Ti is, hogy kitalálhassuk együtt, hogyan lehetne mindenkinek jó!
"Sajnos a mi történetünk sem egy siker story. Kisfiamat 2009. áprilisában felvették a körzetes oviba szeptemberi kezdéssel. 2009. júliusában diagnosztizálták a diabéteszét. Augusztusban bementem az oviba, hogy elmeséljem a megváltozott helyzetet és azt, hogy hogy képzelem el az ovis mindennapokat.
A gyerekemet reggeli után 8 körül szerettem volna oviba vinni. Kevert inzulint kapott, így az volt a kérés, hogy az általam elkészített és beadott tízórait tegyék a gyerek elé, majd ebéd előtt haza hoztam volna a fiamat.
Az óvodavezető kerek perec elutasított, azt mondta 25 gyerek mellet ne is képzeljem, hogy van arra energia, hogy az én egy szem gyerekemre külön figyeljenek.
Felkerekedtünk, kerestünk egy másik ovit. Sikerült találnunk egy ovit, ahova felvették. Ígérték: mindent megtanulnak… Ez sajnos 4 év alatt sem sikerült!
A gyerek ott van reggel 8-tól 12-ig. Azóta már inzulinpumpás, nem igényli a tízórait, így az oviban nem eszik. Tulajdonképpen a gyerekkel együtt újra ovisok vagyunk mi is, mert vagy apuka vagy én az oviban töltjük a délelőttöt (a zsibongóban). Az óvoda a város másik végében van az otthonunkhoz képest.
A gyerek ugyan megméri magának a cukrát, de a pumpáját még nem engedjük neki kezelni egyedül, illetve, egy 6 éves gyerek honnan is tudná, hogy mennyivel kéne korrigálni?
A másik probléma , az ovis kirándulások, ahová szülő nem mehet el. Mivel az óvónőknek semmi, de semmi elképzelésük nincs a kezelésről, így a gyereket nem engedjük el semmilyen ovis kiruccanásra. Sajnos ilyen akadályok miatt (szülő nem mehet) nem jár a kisfiam a csoportjával úszásoktatásra sem - hordom én külön, délutánonként.
Többször beszéltem már az óvónőkkel, a vezető óvónővel. De ők úgy képzelik,hogy én csak egy aggódó szülő vagyok, aki elbagatellizálja a dolgokat. Legalábbis ezt érzem a viselkedésükből a kommunikációjukból.
Felajánlottam, hogy szívesen meghívom a kezelőorvosunkat egy rövid edukációra - tekintve, hogy van még egy pumpás kisfiú az oviban, gondoltam ez jó ötlet - de sajnos ezidáig nem igényelték.
Negyedik éve járunk oviba, ez az utolsó év… Valahogy kibírjuk. Nagyon remélem,hogy az iskolában kevesebb akadályt görgetnek elénk a pedagógusok és nem diszkriminálják a gyermekemet! Megpróbálunk nagyon-nagyon körültekintően oktatási intézményt és pedagógust választani a kisfiúnknak, hogy ne érje annyi sérelem, mint az oviban!"
