A cukorbetegség kapujában

2012. február 11. - katona_évi

Heni 29 hetes, terhességi cukros kismama. Itt, a blogon osztja meg velünk a következő hetekben-hónapokban majd a tapasztalatait és küzdelmét a diabétesszel, miközben várja a kisfiát - és közben három generációt lát el a családjában. Heni, minden tiszteletünk, és köszönjük!

"9 éve dolgozom ápolónőként. Munkám kapcsán gyakran kerültem vércukormérő készülékek közelébe, és tudván, hogy a családomban halmozottan fordul elő a cukorbetegség, olykor-olykor megszúrtam az ujjam, kíváncsi voltam, vajon nekem is van-e hajlamom rá. Bizony az utóbbi években sajnos evések után elég sokszor mértem 6 mmol/l feletti értékeket.

 Forrás

Tudni kell azt is, hogy a 179 cm-emhez 110 kg társul. Nem volt ennyi sok súlyfeleslegem sosem, de mióta megismertem életem szerelmét, aki imádja a főztömet, és nagyokat szeretünk enni, azóta sajnos legalább 10-15 kg „felszaladt”. Éreztem, hogy nem jó ez így.

Említettem az orvosainknak akikkel dolgoztunk, hogy emelkedettebb a cukrom. Hogy mi volt a válasz rá? Le kell fogyni... Igen ám, csak ez nem olyan könnyű. Így teltek a napok, munka 1000-rel, nappalos műszakban volt, hogy délután 3 órakor ültünk le először enni. De addigra már olyan éhesek voltunk, hogy azt sem tudtuk mit faljunk fel. Mert az akkorra már falás volt. Este hazaérvén a csendes kis otthonomba, találkozva az egy napja nem látott kedvessel, leültünk vacsorázni. Persze nem kis adagokat. Hiszen akkor már még jobban esett.

A rengeteg munka közben egyszer csak várva várt váratlan esemény történt! 2 csíkot mutatott az a bizonyos teszt, ami bebizonyította, hogy nem csak egy új élet, hanem egy család is születendőben van! Az öröm határtalan! Az étvágy? Kitűnő! Csak egy gond volt. A 9. terhességi héten volt az első komplett vérvétel. Ott az éhgyomri vércukrom 8,2 mmol/l volt. A nőgyógyász ezt látván elküldött a diabetológiára. Féltem tőle nagyon, mert itthon már mindenfélét olvastam a terhességi diabéteszről, az inzulinok adásáról, a magzatra káros cukorról, az anyagcsere felborulásáról és a fórumokon megosztott egyéb elrettentő esetekről. (Milyen hasznos is tud lenni az internet!)

A diabetológus közölte velem, hogy másnap kórházi felvétel, valószínűleg az elején inzulint kell majd adni, de ez persze menet közben derül ki. Kétségbeesés lett úrrá rajtam. Tudtam, ha inzulinra kerül a sor, nem fogom tudni megszúrni magam. Befeküdtem. Szerencsémre a saját kórházamba, a belgyógyászatra, oda, ahol egyébként is dolgoztam. A légkör ismerős, de a szituáció új. A legszörnyűbb az volt, amikor az orvos a betegfelvétel kapcsán kérte, hogy valljak be mindent a nassolási szokásaimról. Ez volt a legnehezebb, és egyben legszégyenletesebb dolog, amit el kellett mondani. Igen. Belegondolván elszégyelltem magam.

Naponta hatszor mértem a vércukrom. Sajnálatos módon nem úsztam meg az inzulint, amit most már nem bánok, mert nagyon jól kordában tudom tartani a vércukorszintemet.
Megkezdődött a diéta is. Nyomban 1400 kcal-ára és 180 g szénhidrátra csökkentették le a napi betevőmet. Másodszorra is kétségbe estem. „Nem fog ez a gyermek éhen halni a pocakomban?” Természetesen nem hal éhen, hiszen ő elveszi magának az én szervezetemből ami kell neki, akár az én káromra is, de ő nem szenved semmiben sem hiányt.

Az első napok nagyon kegyetlennek tűntek. Az első, amit azonnal megvontak tőlem: a kenyér és a tej. De én nagyon kenyeres vagyok/voltam. És a reggeli kávémat, ami az első dolog attól kezdve, hogy kinyílt a szemem, sem ihatom többé tejjel!!! Az édesítőszer bevett szokás volt nálam. A családban ezzel ittuk mindig, mert túlsúly is van, cukorbetegség is. De hogy tej nélkül??? Ááá... Képtelen leszek betartani.
Nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy a tejet el kell felejtenem, mert akárhogyan trükköztem, mindig megdobta a reggeli utáni vércukorértéket, és be kellett vallanom. 4x-i inzulinra lettem beállítva. A 3 fő étkezésnél rövid hatásút, este lefekvés előtt hosszú hatásút adok.

Jelenleg 29 hetes terhességi hetemet töltöm. Eddig mindent rendben találtak. Gyakran van vérvétel, nézik a HgA1c-t, a fruktózamint, a vizeletben esetlegesen megjelenő cukrot. A legutóbbi HgA1c-m 5,9 volt.

Elmondták, hogy nem hízhatok annyit, mint mások. Veszélyes lenne a terhesség kihordására és a magzatra egyaránt. Azt is elmondták, hogy a 7 mmol/l feletti értékek károsíthatják a lepény keringését, idő előtti leválásához vezethet. Károsodhat a magzat is a többletcukor miatt. Mindezek ellenére sikerül5 és 7 mmol/l értékek közt tartanom a cukrom. Nem mondom, hogy néha nem eszek meg egy túró rudit, egy kocka csokit, egy szelet fehér kenyeret, egy adag tésztát, vagy rizst, esetleg krumplit, de akkor azt belekalkulálom a napi CH mennyiségbe.

Hogy mit élek meg a legrosszabbul az inzulinos kezelés alatt? Talán azt, hogy van olyan nap, amikor 7x kell vércukrot mérni. Ez egy egész napos profil, majd a hét további napjain eltolva kell mérnem a cukraimat. Ez annyit jelent, hogy egyik nap reggeli előtt és után, másik nap ebéd előtt és után, és így tovább.

A másik legrosszabb dolog az, hogy bármennyire is akarnám, az esetek 80%-ában igen is fájdalmas helyre adom be, az amúgy is feszülő, kerekedő pocakomba az inzulint. Sokszor megkékül, vérzik, fáj. Ezeken a gyakori tűcsere és a váltott helyre való beadás segít. Van olyan is, amikor egyáltalán nem érzek semmit. Az a jó.

Mindezek ellenére nem olyan rossz dolog, mert tudom, hogy az én egészségem javára és a
születendő kisfiam javára kell tennem. A 29 hét alatt mindez idáig 4,5 kilót híztam, ami normális. Persze ehhez nagy önfegyelem kell, ami nekem ezek előtt sosem volt. Mára már tudom, hogy a szülés után hogyan fogom igazán formába hozni magam. A fogyókúrában is ez a lényeg. Csökkentett CH mennyiség és kevesebb kalória."

A bejegyzés trackback címe:

https://cukkerberg.blog.hu/api/trackback/id/tr874084194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krapulax7 2012.02.13. 21:23:47

Távol álljon tőlem, hogy beleokoskodjak, de napi egyszer SEM kellene mérni a vércukorszintet ha ÖNKÉNT levinné a szénhidrátfogyasztást a lehető legkisebbre. Aki csinált már Atkins-t az tudja hogy a napi 160 gramm CH az nemhogy kevés, de relatíve sok. Az viszont egészen biztos, hogy a felére is le lehet nyomni különösebben kemény önkínzás nélkül. Most nem azért a 20 pezetáért, de én inkább erőt vennék magamon és lemennék akár nulla CH közelébe is, ha már a gyermek egészségéről is szó van. Pár hónap Atkins vagy Paleo nem a világvége, és a szülés után vissza lehet térni a korábbi életmódra (bár egyáltalán nem érdemes).
Tudom, tudom, a paleo-t erősen üldözik bizonyos diabetológus körökben, de "érdekes módon" mégiscsak a kórházban is CH-korlátozással igyekeznek kézben tartani a dolgokat. Elgondolkodtató.

kiskatka 2012.02.13. 22:48:26

Kedves Krapulax7, ne vedd magadra, de nem értek Veled egyet. Cukorbeállítás vércukorméréssel lehetséges, szóval az kell (kinek ritkábban, kinek sűrűbben). Kismamáknál a 180g-ot szokták előírni, ami már kemény kihívás, általában fogynak (pontosabban nem változik a testsúly, de közben ott a gyerek, meg a magzatvíz, stb). A keményvonalas diétákkal pedig különösen vigyázni kell terhesség alatt, ugyanis ha a szervezet éhezik, ketonok keletkezhetnek a sejtfolyamatok során, a keton pedig nagyon káros a babára, súlyos károkat okozhat a magzatnál. Ezért terhesség cukorbetegeknél mindig alaposan odafigyelnek, hogy ne legyen keton a vizeletben (vagyis ne legyen túlzott éhezés). A diétát akkor segíti ki inzulin, ha már nem tudnak úgy csökkenteni az elfogyasztott mennyiségeken, hogy a szervezetben ne jelenlen meg a keton. És a fehérjedús diétát sem választanám, a vese egyébként is kitettebb terhesség alatt. Szóval én inkább maradnék annál a megoldásnál, ami már nagyon sok egészséges és gyönyörű gyermek születését tette lehetővé.

Krapulax7 2012.02.14. 12:41:51

Ha ez a ketonos dolog igaz lenne, az eszkimók rég kihaltak volna. A ketózis az egyik legfélreértettebb jelenség a táplálkozástudományban, ha van egy kis türelmed olvasd el ezt a rövid cikket:
deansdale.freeblog.hu/archives/2011/11/24/Ketozis_a_felreertesek_csucsa/

Továbbra sem akarok senki dolgába beleszólni, csak annyit akartam közölni, hogy szerintem az inzulin-injekciók és az egész helyzet okozta stressz többet árthat a magzatnak mint amennyit az árthatna, ha az áldott állapotban lévő hölgy maga "leszabályozná" a szénhidrát bevitelét annyira, hogy szükségtelenné váljon a kezelés és a méricskélés.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az orvostudomány nem mindenben támogatja a nézeteimet, de ha támogatná, akkor ez a probléma eleve fel sem merült volna, szóval szerintem én vagyok nagyvonalú ha kiegyezünk döntetlenben :) [Paleós kismamáknál a terhességi diabétesz gyakorlatilag ismeretlen.]
Egyébként lehet hogy úgy tűnik, hogy "külsősként" nagy a pofám, de itt és most speciel kizárólag a segítő szándék vezérel.

kiskatka 2012.02.15. 09:31:54

@Krapulax7: Olyan eszmecserébe csöppentünk bele, ami sok felületen és szinte mindig nagy érzelmi intenzitással folyik. Elolvastam a cikket és személyes véleményem, hogy a mérték a kulcs az egészhez. A döntés, hogy kismamáknál ne legyen keton (legalábbis ne sok és ne tartósan), biztonsági döntés, és az ellenkező változat kockázatát nehéz egyéni szintre lebontani, annyira különbözők tudunk lenni.
Nem tudom megmondani, hogy relevánsak-e ezek a diéták, de nem is akarom. Mindenki eldönti magának, bőven van hol tájékozódni. Tisztem viszont tájékoztatni az elfogadott egészségügyi irányelvek alapján. És ezt is fogjuk tenni. Ez egy ilyen blog, itt ehhez tartjuk magunkat. Meghagyjuk a többi online felületnek, hogy eldöntsék, a paleo, Atkins vagy bármilyen más diéta káros, előnyös vagy éppen semleges cukorbetegség esetén. Köszönöm a kommenteket, mint látod, fent hagytam őket, így mindenki láthatja és olvashatja.

henimokus 2012.02.16. 15:13:03

@Krapulax7: Hello! A bejegyzésedből nem derül ki, de tuti férfi vagy. A CH csaknem 0-ra csökkentése árthatna csak igazán a gyermekemnek!!! Nagyon felháborított amit írtál, de nem akarok vitatkozni ezen. Annyi szent: ha az én vércukrom rendben van, akkor szépen fejlődik a kisfiam is a pocakomban, és jelenti egyben azt is, hogy nagy erőfeszítés árán ugyan, de betartom az előírtakat. A terhesség egy "más" állapot. De te ezt nem érezheted át. Szép napot! Heni

Krapulax7 2012.02.16. 19:29:54

...mert ha férfi vagyok akkor nem érthetek a vércukorhoz, vagy mi?! Nem értem az összefüggést.
Tovább olvasva látom, hogy én nem érezhetem át a "más" állapotot... Hát meglehet, de azért ez a férfiellenesség egy kicsit erős, különösen annak a tükrében, hogy én áldott állapotnak neveztem, te meg terhességnek.
Nem tudom ápolónőknek mit tanítanak az ember vércukor-háztartásáról, de a májad képes előállítani glükózt zsírból. Akár napi fél kg-ot is. Az az elfogyasztott 180g CH-hoz képest kolosszális mennyiség.

A diétákkal szembeni heves ellenállást nem értem, tekintve hogy A KÓRHÁZBAN IS DIÉTÁVAL KEZELIK A TÉMÁT. De semmi gond, nem akartam semmit ráderőltetni, majd viszem máshová a jóindulatomat :)

kiskatka 2012.02.16. 20:20:38

Kedves Krapulax7, a diéta (vagy megfelelő étrend inkább) a cukorbetegség kezelésének egyik alappillére, ezt nagyon jól írod. A terhességi cukorbetegség esetén sincs máshogy. A diéta várandósság alatt napi 5-6 étkezést jelent, fix mennyiségekkel, meghatározott összetétellel, maximum 180 g szénhidrát napi összmennyiségig. Már ez is diéta a javából, hidd el...
Mint korábban is írtam, ez a blog az orvosilag elfogadott irányelveket képviseli. A hivatalos vélemény pedig az, hogy a szélsőséges diéták és éhezés (paleo, Atkins, akármi), veszélyes a mamára és a babára is, terhességi cukorbeteg kismamáknál a szénhidrátmentes étrend elfogadhatatlan, a túlzott és tartós éhezés akár életveszélyes is lehet a magzatra.
Tiszteletben tartjuk, hogy van ettől eltérő vélemény. Bőven van rá fórum is. Köszönöm a kommenteket, de mivel az eszmecserét ebben a formában parttalannak tartom, önhatalmúlag lezárom és megkérlek Titeket, hogy ne folytassátok ezen a felületen. Nagyon köszönöm.