Most hétvégén lesz az Ultrabalaton futóverseny, melynek keretében néhány százan körbefutjuk-biciklizzük-bumlizzuk a Magyar Tengert szombatról vasárnapra! Gyertek a Balatonhoz mozogni vagy szurkolni, ha résztvevő vagy, akkor azért, ha (még idén) nem, akkor hogy kedvet kapj a mozgáshoz az egyik legnagyobb hazai futóbulin!
Jesszus, futok! Ez jutott eszembe a hétvégi 10 km-es futóverseny vége felé. Mert futók, sőt megkockáztatom, futó lettem! Az elmúlt 1 évben átfutottam szinte minden budapesti hídon, végig a rakpartokon északról délre és délről északra, futottam a Dagadt Köcsög Team tagjaival, 1-es típusú cukorbetegekkel, Iramcsigákkal, Élménykülönítményesekkel, reggel, este, sőt egyszer még éjszaka is a Suhanj! rendezte versenyen.
Pedig hajszál választott el a feladástól, miután az első próbálkozások vagy csúnya hipóba, vagy éppen rég nem látott magasságokba repítették a cukromat. De lett nekem profi futócipőm, majd stopperórám. És kezdtem először futópadon, mindig ugyanazzal a távval-tempóval-időszakban, majd egyre hosszabban a Margitszigeten, először kilométerenkénti cukorméréssel. Kipróbáltam mindenféle öv- és csuklótáskákat a szőlőcukornak, a cukormérőnek és gyümölcslének, nomeg felvásároltam a fél Amazont diab és futás témakörben.
Szóval irtó sok energia van ebben a 10 kiliben, de 10 kili az 10 kili - a szabadság érzete, hogy a testem működik, és van, és végre örömhormont termel, mert azt tud, még ha fut is a diabos algoritmus a háttérben, valahogy így:
