Cukkerberg

Az ember, aki papként megbukott

2017. október 02. - szabari.betti

gettyimages-26368191.jpg

 

Valahányszor a Belevalók mozgalmunkkal járjuk az országot, és a nyitó elméleti előadáson elhangzik Frederick Banting neve, mindig eszembe jut, mennyire hálásak lehetünk az ő munkájáért és eredményeiért. Tulajdonképpen minden cukorbeteg az életét köszönheti neki, így azt gondolom, mindenképp helye van ezen a blogon egy bejegyzésnek, amely bemutatja őt, az életét, a kutatásait.

A sikertörténethez persze számos váratlan fordulat, esetlegesség és furcsa tudós figurák is hozzájárultak. A betegség első tüneteit egy kappadókai Aretaues nevű híres görög orvos írta le részletesen, a diabétesz nevet is ő adta, amely átfolyást jelent. Ez az erős szomjúság és a megnövekedett vizeletmennyiség tüneteire utal. A 17. században Thomas Willis angol orvos úgy jött rá, hogy a bő vizelet néha édes ízű, hogy megkóstolta azt. Matthew Dobson szintén angol orvos állapította meg, hogy a diabéteszesek vizeletében lévő édes anyag a cukor. 1856-ban a francia Claude Bernard jött rá, hogy a cukorbetegség a hasnyálmirigy működésével hozható összefüggésbe. Nélkülözhetetlen volt, hogy Paul Langerhans már 1869-ben tanulmányozza a hasnyálmirigy funkcióit, valamint hogy Josef von Mering és Oskar Minkowski 1889-ben elvégezzék kísérletüket, mely során a hasnyálmirigy eltávolítása után az állatokban cukorbetegség alakul ki. A román származású Nicolae Paulescunak már 1916-ban sikerült izolálni inzulint, ő ezt pancreinnek hívta. A hasnyálmirigyben termelt anyagnak a belga Jean de Meyer az inzulin nevet adta, a latin insula=sziget szó után. A cukorbetegségre specializálódott skóciai származású orvos, J.J. Macleod foglalta össze könyvében az addigi összes információt a diabéteszről.

Végül Sir Frederick Grant Banting kanadai orvos fedezte fel a cukorbetegek számára nélkülözhetetlen inzulint. Középiskolai tanulmányai során nehezen boldogult. 1910-ben beiratkozott a torontói egyetemre, hogy papnak tanuljon, de már az első évben megbukott, így átiratkozott az egyetem orvosi karára, amely akkoriban könnyebben teljesíthető volt. Itt már jobban vette az akadályokat, de évfolyamtársai közül nem emelkedett ki. A diploma megszerzése után katonai kórházakban dolgozott Angliában, majd a torontói gyerekkórházban végzett sebészeti gyakorlatot. Ezután ortopédiai magánpraxisba kezdett, illetve félállásban az egyetemen tartott előadásokat a szénhidrát anyagcseréről. Az erre való felkészülés során ismerte meg Mering és Minkowski kísérletét.

banting-at-desk-c1935.jpg

Miután legjobb barátját a cukorbetegség miatt veszítette el, belevetette magát a kór feltérképezésébe. Akkoriban a diabétesz lassú, de biztos halált jelentett: a betegek a diagnózis után hamar megvakultak, csak rövid ideig maradtak életben, semmilyen kezelési mód nem létezett. 1920 októberében orvosi cikkeket olvasva jutott eszébe, hogyan tudná izolálni a hasnyálmirigy által kiválasztott anyagot. Korábban már ismert volt, hogy a hasnyálmirigy befolyásolja a vércukorszintet, és ha sikerül kiválasztani ezt a vegyületet, az kezelést jelenthetne a cukorbetegek számára. Az izolálás viszont kezdetben lehetetlennek tűnt a hasnyálmirigy által termelt fehérjebontó enzim, a tripszin miatt. Bantingnak az az ötlete támadt az orvosi szakirodalmat tanulmányozva, hogy ha elzárja a hasnyálmirigy vezetékét, elhalnak a tripszintermelő sejtek, azonban a Langerhans-szigetek sejtjei - melyek az inzulintermelésért is felelősek - megmaradnak. Így lehetővé válik az inzulin különválasztása. Ötletével Macleod professzort kereste fel, aki eleinte úgy gondolta, a vércukorszintet az idegrendszer szabályozza, így nem nagyon hitt Banting elméletében. Segédként Banting rendelkezésére bocsátotta tanítványait, Charles Bestet és Clark Noble-t, illetve egy lehasznált labort. Banting nagy hasznát vette asszisztenseinek, hiszen nem ismerte a vércukorszint mérésére használt új módszert, amely sokkal kevesebb vért igényelt, és segítségre volt szüksége a műtétek során is, hiszen sosem végzett ezelőtt hasnyálmirigy operációt, főként nem állatokon. Best végezte a vér-és vizeletvizsgálatokat, Banting pedig a sebészeti beavatkozásokat. Kezdetben olyan kutyákon és marhákon kísérleteztek, amelyeknek eltávolították a hasnyálmirigyüket. Savanyított alkohollal hatástalanították a szerv enzimjeit, apróra vágták a hasnyálmirigyet, és ebből konyhasóoldatos kivonatot készítettek. Banting extraktuma csökkentette a kísérleti állatok vércukorszintjét, élettartamukat sikerült meghosszabbítani, 1921 őszén már sikerült izolálniuk az inzulint. 

 

c_h_best_and_f_g_banting_ca_1924.png

full_size.jpg

diab3.jpg

full_size_1.jpg

Banting és Best, valamint az állatkísérletek

1922 elején került sor az első klinikai tesztre: a 29 kilósra fogyott 13 éves cukorbeteg kisfiú, Leonard Thompson az inzulin hatására ébredt fel a ketoacidotikus kómából. Már csak órái voltak hátra, de az inzulin injekció megmentette életét. Tíz napig részesült a kezelésben, mire vizeletében teljesen megszűnt a cukor. A felfedezést Macleod jelentette be 1923-ban az Amerikai Orvosok Társaságának, azonban Banting úgy érezte, ellopják ötletét, így el sem ment az eseményre. Mivel nem védették le a szabadalmat, szabadon elérhetővé tették, önzetlenségüknek hála gyorsan elterjedt a használata. Az inzulingyártás a dánokkal és a németekkel szinte szinkronban Magyarországon is már 1923 tavaszán megindult. A világ első inzulinkészítménye 1923.október 15-én került patikai forgalomba. 

2658080-2838.jpg

Leonard Thompson az inzulinkezelés előtt és után

Felfedezésükkel számtalan cukorbeteg életét megmentették, így megosztva Macleod és Banting is orvostudományi Nobel-díjban részesült. Banting ekkor csak 31 éves volt, így őt tartjuk számon a legfiatalabb orvosi Nobel-díjasként. Felháborította, hogy azzal kell osztoznia a díjon, aki csak a kutatás lehetőségét biztosította, nem pedig közvetlen munkatársával, Besttel. A pénzjutalom felét demonstratív módon neki ajánlotta fel.

diab2.jpg

A fenti eseményeket még pontosabban megismerhetjük Thea Cooper és Arthur Ainsberg izgalmas regényéből, az Áttörés- Az inzulin felfedezésének kalandos története című könyvből, amely egy kislány megrázó élettörténetén keresztül mutatja be, hogyan vált végül lehetségessé az inzulin tömegtermelése. 

1991 óta Frederick Banting születésnapján, november 14-én tartjuk a diabétesz világnapját. 

 

 

 

Források:

http://www.egeszsegkalauz.hu/cukorbetegseg/inzulin-felfedezesenek-kalandos-tortenete

http://www.elitmed.hu/ilam/hirvilag/egy_onzetlen_orvos_felfedezese_8541/

http://mult-kor.hu/20091125_az_inzulin_felfedezese_vilagraszolo_sikertortenet

http://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/cukorbetegseg/cikkek/az_inzulin_felfedezese/20131105113834?autorefreshed=1

A bejegyzés trackback címe:

https://cukkerberg.blog.hu/api/trackback/id/tr712909950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sándorné Fazekas 2018.02.10. 09:18:20

Vala mennyi cukor beteg velem eggyutt halas szivvel gondolunk a kutatokra es a fefedrzök.A halalos kor legyözeseben vegzett munkajukert
süti beállítások módosítása