A napokban egy nagyon érdekes és egyedülálló figyelemfelkeltő kampányra találtam rá: The Nude Diabetes Advocacy Project Kaliforniából, melynek célja a tudatosság elősegítése, az 1-es típusú cukorbetegséggel élők összekapcsolása, továbbá adománygyűjtés helyi és globális diabétesszel foglalkozó szervezetek számára. A bevételekből szeretnék támogatni a a CarbDM, a Diabetes Youth Families, és a JDRF szervezeteket. A CarbDM 1-es típusú cukorbeteg-közösség létrehozásán ügyködik, támogatva őket egy egészségesebb, boldogabb élet elérésében. A DYF oktatási és rekreációs programjai felkészíti a gyerekeket és családjaikat a T1D-vel való együttélésre. A JDRF küldetése megtalálni az 1-es típusú cukorbetegség gyógymódját, szövődményeinek kezelési lehetőségeit, mindezt különböző kutatások segítségével. 2015 óta minden évben kiadnak egy naptárat, amely cukorbetegek "ízléses" meztelen portéit tartalmazza, megjelenítve azt, hogyan változtatja meg a diabéteszes életvitel az emberek testét, milyen változásokat, változtatásokat foglalhat magában. Ugyanakkor a szerkesztőknek humorérzéke is van, hiszen az egyik fotón a férfi modell kezében egy "plüss" hasnyálmirigyet tart.
Az 1-es típusú cukorbetegek bátorításán és inspirálásán túl a projekt készítői szerették volna megmutatni, hogy bár a cukorbetegség ezen emberek életének szerves része, mégsem kizárólag ez határozza meg. Így a legtöbb fotón valamilyen szabadidős tevékenység, sport, szenvedély is megjelenik - a modellek például úszófelszereléssel, bowling labdával vagy éppen valamilyen hangszerrel pózolnak. Hirdetik azt is, mennyi pozitívumot, értékes velejárót hordozhat magában a diabétesz: ez a diagnózis automatikusan arra készteti a vele élőket, hogy sokkal jobban figyeljenek magukra, felismerik a mentális higiénia és az önmenedzselés fontosságát, sőt, szerencsés esetben meg is tanulják annak mikéntjét. Általában életmódváltásra ösztönzi őket, egészségesebb táplálkozásra, több fizikai aktivitásra törekednek, gyakrabban járnak (nem csak cukorbetegséggel kapcsolatos) egészségügyi kontrolokra. Tulajdonképpen lehetőséget kapnak arra, hogy akár egészségesebben éljenek, mint nem diabos társaik.
A naptár két ötletgazdája, Kat Reed és Tara Layman a felszín alatti, láthatatlan küzdelmet szerették volna megjeleníteni a képeken, amelyet egy cukorbeteg nap, mint nap átél, folytonos orvosi döntéseket hozva a nap 24 órájában, szabadság nélkül. Épp ezért a meztelenség - a fotókon a diabétesz és az emberi test komplex kapcsolataira fókuszálnak: mindazon eszközökre, amelyek tulajdonképpen életben tartanak minket - az inzulinpumpa és a kanülök, a szenzor, a penek és injekciók - és az ezek által ejtett esetleges sebhelyekre, a rendszeres vércukorellenőrzéstől megkeményedett, behegesedett ujjakra.
"Az egész egy viccnek indult...nem lenne mókás, ha...? A naptár-lányoknak mindig nagy sikere van. Aztán komolyabban kezdtünk beszélgetni róla, hiszen a diabétesz legtöbbször egy láthatatlan betegség. Ha ránézel egy fotóra, nem tudod megmondani, hogy valaki azzal él-e. Elhatároztuk, hogy szeretnénk megmutatni a másik oldalát, minden eszközt, kütyüt és esetleg sebet, amelyet a ruha alatt viselünk" - írták a készítők. "Ez a projekt nem csupán az adománygyűjtésről szól. Szól a testünk elfogadásáról, a cukorbeteg élet megismeréséről és megértéséről. Szól a háláról az inzulin felfedezéséért, és a technológia folyamatos fejlődéséért. Ruhákkal eltakarhatjuk testünk azon részeit, amelyre hatással van a diabétesz, de attól még sok mindenen megy keresztül. Ez egy lehetőség arra, hogy megünnepeljük azt, amit a testünk - az inzulinnal és a technológiával karöltve- megtesz értünk, hogy életben maradhassunk."
"Mikor először megkaptam a diagnózist, nem akartam, hogy az emberek lássák, és nem akartam, hogy az emberek tudják. Ugyanezen okok miatt nem akartam pumpát sem. Hosszú út vezetett ahhoz, hogy azt mondjam, rendben van, hogy ledobd a ruháidat, és büszke légy a diabéteszre, és arra, hogy tudsz vele élni" - mondja Tara.
Tara és Kat, a projekt megálmodói
A csoportképen a pumpával, szenzorral, pennel felszerelt cukorbetegeken kívül két kutya is megjelenik. Vajon hipó-jelző kutyusok?
A legtöbb kép a rajtuk szereplő emberek otthonában készült minimális fény mellett, ezzel megteremtve a lehető legintimebb hangulatot. Néhány fénykép játékos, néhány kifejezetten sztoikus. Reed és Layman szintén diabéteszesek, így ők maguk is kamera elé álltak. Azt nyilatkozták, évről évre a kedvenc részük a projektben, amikor a fotóalanyok elmesélik a saját történetüket. Egyszer egy 50 éve cukorbeteg résztvevőt megkérdeztek, mi volt a legőrültebb dolog, amit életében megtett. Ő így válaszolt: "Itt ülök meztelenül!" :)
