A Joslin blog összeszedett néhány hasznos tanácsot az iskolakezdést illetően, ezt gondoltam kicsit tovább. "Egy ideális világban...", néhány pontnál majd talán ezt gondoljátok - akkor viszont írjatok nekem tippeket, tanácsokat, de főleg saját történeteket, tapasztalatokat, hogy együtt összegyűjtsünk minél több hasznos infót. Azt is írjátok meg, mit hagytam ki.
Van már egy tájékoztató füzetünk óvodás korosztályra - a segítségetekkel elkészülhet az kisiskolás változat is. Ha pedig ismerjük a konkrét problémákat, esetleg a szabályozásra is találhatunk egyszer megoldást.
Gyermeke válogatja, hogy mennyire képes már 6 évesen az önmenedzselésre, de az a jó, ha mire iskolába kerül, tud kvázi önállóan inzulint beadni és vércukrot mérni. Azért is, mert általában a pedagógusok részéről itt a legnagyobb az ellenállás: nem akarják a gyereket megszúrni, meg "vérezni" a cukormérővel. Még iskolakezdésig van idő, érdemes addig is gyakorolni, gyakoroltatni a beadást, a vércukormérést a kicsivel, a maga lehetőségeihez mérten.
A cél mindenképpen az, hogy a gyerekek iskolában minél előbb és minél jobban önállósodjanak. Azt látom a fórumokon, hogy nagyon sok kicsi korát meghazudtoló módon rettenetesen ügyes tud lenni - és még büszke is magára, lehet is! - ha önállóságot kap, miközben a szülővel él mobiltelefonon a forró drót. Bármi kérdés van, bármi megakadás, vagy egyszerűen csak az időpontok tartása miatt megy az sms, a telefon és a gyerekek ügyesen végzik a dolgukat, a pedagógusok minimális bevonásával vagy éppen anélkül.
Bár sok gyerkőc már 6 évesen is képes távirányítással kellően megbízhatóan, ügyesen boldogulni, nem feltétlen várható ez el minden gyerektől. Így tisztázni kell, miben igényel segítséget:
- a vércukormérés és inzulinbeadás folyamatában?
- a mért vércukorérték leolvasásában és értelmezésében?
- a beadandó inzulin beállításában (pl. mert a számokat nem tudja még kezelni)?
- étkezéseknél kell-e segítség és ha igen, micsoda?
- tudja-e figyelni az időpontokat (esetleg csipogó karóra vagy egy szülői mobilhívás háttértámogatással), vagy szükséges a pedagógusnak ebben részt venni?
Érdemes ezt fejben pontosan letisztázni, a gyerkőccel is egyeztetni, mert így pontos kéréssel fordulhatunk a pedagógusok felé. Az a jó, ha van egy pontos teendő lista, időpontokkal, ha kell, teendőkkel, döntési helyzetekkel és főleg azzal az infóval, mikor kell a szülőtől tanácsot kérni. Így nem kell elmagyarázni a diab összes csínját-bínját, csak a kritikus pontokra fókuszálni.
Kapcsolattartás
A forró drót elengedhetetlen. Mint fent írtam, mostanában sok család mobiltelefont használ, aminek segítségével a gyerkőc és a szülő egyaránt képes bármikor beszélni. Viszont a mobiltelefonról feltétlen egyeztessünk a tanárokkal, nehogy félreértsék és esetleg úri huncutságnak tartsák a gyerek kezében a telefont (esetleg nevelési célzattal ne engedjék azt használni). Egyben a gyerekkel is meg kell beszélni a kereteket, pl. óra közben kérjen engedélyt vagy éppen mit tegyen, ha a telefon lemerült.
Ezen felül kell forró drót a pedagógusokkal is, főként egy olyan telefonszám, hogy baj esetén kit hívjanak. De ha aktívan részt vesznek a gyerkőc diab-ellátásába, akkor tanácskérő vonal is kell.
Használati utasítás
Jó, ha van "használati utasítás" a gyermekhez a legfontosabb információkkal, a tanárok számára könnyen elérhető helyen. Ebben szerepelnie kell az inzulinadagolásnak, inzulin típusának (orvosnak lehet fontos), a napirendnek és az egyéni infóknak. Minél lényegre törőbb, annál jobb.
Külön fontos fejezete a használati utasításnak a gyerkőc látható hipó- és hipertünetei, vagyis mire figyeljenek a tanárok, hogy ismerhetik fel, ha vészhelyzet van kialakulóban. És természetesen, mi a teendő ilyenkor.
Hipó-hiper
Hipócsomag legyen bekészítve mindenki számára ismert helyen, a tanteremben és/vagy az iskolatáskában, főként a tornateremnél. Alap. Az orvosi szoba hűtőjébe Glucagon kit-et is csempésztethetünk, ha van olyan, akinek a használatát el tudtuk magyarázni.
Fontos kiemelni, hogy a hipó kezelése nem várhat. Nincs lehetőség megvárni az óra végét és ilyenkor ne küldjék el a gyereket pl. az orvosiba, főleg nem egyedül. A hipó kezelése ott és akkor szükséges, ahol éppen van a gyerkőc.
Hiper esetén előfordulhat, hogy ki kell menni pisilni az óráról. Érdemes ezt is megfelelő diplomáciai érzékkel jelezni a tantestületnek, hogy ha szükséges, kommentelés nélkül engedjék ki a mosdóba.
Evés-ivás óra alatt
Mindkettő szükséges lehet, ahogy a fent említett mosdóba kikéreckedés. Ezt is egyeztetni szükséges a tanárokkal, de a gyerkőccel is, hogy ennek mi a menete. Egyben hívjuk fel a figyelmét, hogy lehetőség szerint ezzel ne éljen vissza (persze ezt ne így mondjátok neki, de értitek, Ti jobban tudjátok, milyen hangot érdemes megütni).
Tantestület
Ki oktatja majd a gyerkőcöt? Van-e nővér szükség esetén? Kivel kell beszélni a diabról? Ki lesz a tornatanár? Beszéljünk mindenkivel személyesen, adjuk oda a használati utasítást, elérhetőséget kérdés esetére.
Sajnos a tesiórák kapcsán előfordulhat, hogy a diab miatt felmentést akarnak kérni. Ezt próbáljátok elkerülni, nem csak azért, mert a mozgás fontos, hanem hogy ne erősítsünk rá a gyerkőc betegségtudatára a kirekesztéssel.
Nagyobb gyerekeknél nagyon jó, ha a legjobb barátai is tudják, mit kell tenni, ha rosszul érzi magát. A gyerekek nagyon érdeklődők, befogadók és segítőkészek, még lehet olyan szituáció, hogy fontosak lesznek a kisbarátok.
Inzulinadás és vércukormérés helye, higiénia
Ez még egy neuralgikus pont. Feltétlen kérdezzük meg a tanárok mellett a gyereket is, hogy az osztályterem megfelelő helyszín-e számára vagy szükséges valamilyen nyugodtabb helyet keresni. Ilyenkor szóba jöhet az orvosi, a könyvtár, a tanári, stb. Sajnos ebben a kérdésben szoktak lenni problémák.
Nézd meg a büfét és az automatákat!
Van-e benne használható, ha igen, micsoda? Mit vehet ott a gyerek, ha pl. otthon felejti a tízórait, vagy ha együtt bandázik a barátaival?
Írjatok nekem, hogy a lista teljes legyen és használható kisiskolás tájékoztató füzetkénk is lehessen!
Kommentelj ITT vagy írj nekem levelet!
Köszi előre is!
