Régóta ismert, hogy cukorbetegek közt gyakoribb a depresszió. Vajon a tüneteket tényleg depresszió okozza vagy egy krónikus betegség, a folyamatos odafigyelés és stressz miatti kiégés? Az Amerikai Diabétesz Szövetségének kongresszusáról jelentjük.
A napokban folyt az Amerikai Diabétesz Szövetség (ADA) 74. kongresszusa. A konferencia legfontosabb, legégetőbb témákról videóüzenetekben számolnak be, a csatornát ITT találod. Egyik fontos téma a depresszió és a cukorbetegség kapcsolata volt, két tanulmányt mutattak be a hallgatóságnak.
Az egyik felmérés depressziós tüneteket mutató 2-es típusú cukorbetegek körében történt. A depressziós cukorbetegeket a felmérés során három csoportra osztották. Az első csoport számára online elérhető anyagokat biztosítottak, a második csoportban személyes edukációs alkalmakat tartottak, hogy az önmenedzselést segítsék. A harmadik csoportban személyre szabott tanácsadást kaptak a résztvevők, sorozatos konzultációk során feltárták a cukorbetegség menedzselésében végzett egyéni hibákat és azokat igyekezték orvosolni.
A depressziós tünetek a résztvevők 84%-ban csökkentek. Vagyis a depresszió igazából nem depresszió volt, a maga tankönyvi definícióját tekintve, hanem egy krónikus betegség okozta stressz tünetei. Ha növelték a tájékozottságot, eloszlatták az indokolatlan félelemeket, segítettek az önmenedzselésben, csökkentették a kiégést és segítették a stresszoldást, akkor csökkentek a depressziós tünetek. A problémát tehát nem depresszióként, pszichés problémaként volt célszerű kezelni, hanem kiégésnek.
Gondolom azért az is segített, hogy kiemelt törődést kaptak résztvevők. Elég egyedül vagyunk általában a bőrünkben, miközben folyamatosan láthatatlanra menedzseljük a betegségünket...
A második tanulmány 1-es típusú cukorbetegeket követett több évtizeden keresztül. A felmérés alapján minél erősebb depressziós tüneteket mutatott valaki, annál rövidebb volt a várható élettartama. A depressziós tünetek és azok menedzselése tehát komolyan kihat az élethosszra.
Itt az ideje definiálni a "cukorbetegség okozta pszichés szövődmények" fogalmát és foglalkozni azok megelőzésével, kezelésével, felismerésével. Nagyon sokat változott a cukorbetegség kezelése már csupán az én életemben is: manapság technikailag minden adott, hogy jó vércukraink legyenek, a megfelelő menedzselés nem kis részben fejben dől el. Több figyelmet kell fordítani a pszichés oldalra.
Amit máris tehetünk: figyeljük a tüneteket és ne bagatellizáljuk el azokat. Tartós rosszkedv és lehangoltság, passzivitás, "semmi sem érdekel", étvágytalanság, értéktelenség-feleslegesség érzés, öngyilkossági gondolatok - mind kiégésre vagy depresszióra utalnak. Ha a tüneteket tartósan felismerjük magunkon, kérjünk segítséget; ha máson látjuk azokat, próbáljuk meg felhívni rá a figyelmét és küldjük szakemberhez!
