1-es típus, negyedik olimpia

2014. február 01. - kiskatka

Kris Freeman, amerikai sífutó, 1-es típusú cukorbetegként a negyedik téli olimpiájának vág neki Szocsiban. Megy a drukk neki is, a magyar csapat mellett!

KrisFreeman.jpgKris Freeman, 1-es típusú cukorbeteg olimpikon

Kris Freeman, a téli olimpiára kiutazó 14 fős amerikai csapat tagja, immár negyedik alkalommal vesz részt olimpiai játékokon.

Kris túlzás nélkül síléccel a lábán nőtt fel. Szülei szintén sífutók, így szinte előbb tanult meg síelni, mint járni. Öt évesen már saját edzője volt és ekkor vett részt első versenyén is. 19 éves korára már háromszor akkreditálta magát junior világbajnokságra és elnyerte a junior országos bajnoki címet is. Még ugyanebben az évben az amerikai sícsapat hivatalos tagja lett és - milyen az élet - azzal a lendülettel 1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak nála...

Épp a felnőttkor küszöbén, épp mikor kitárul a lehetőség, hogy megkezdje önálló, profi sportoló életét, hirtelen beleütközik saját testének korlátaiba. "A kezdet nem volt könnyű, nagy volt a bizonytalanság" - mondja Kris. "De sportolni akartam tovább, mégpedig profi szinten! Miután pedig az egyik 15 km-es versenyemet extrém magas cukorral zártam, rájöttem, hogy profinak kell lennem a cukorbetegségemet illetően is."

A döntést tett követte és Kris "kitanulta" önmagát. Például megtanulta, hogy az aerob testmozgás csökkenti az vércukrát, míg az anaerob növeli; ha egy verseny 5000 méter tengerszint feletti magasságban folyik, 20%-kal több inzulint igényel; 30 km-es távra 20 százalékkal csökkenti az inzulint, 50 km-re 30-40 %-kal, míg a a rövid, de erősen intenzív versenyek idején megháromszorozza az inzulinmennyiséget, mivel ilyen magas intenzitás mellett működésbe lépnek a stresszhormonok, berobbantják a máj glükózleadását és a vércukorszint nő.

Aztán, csak hogy ne legyen egyszerű, az edzések miatt Kris inzulinigénye naponta változik. Egy könnyű nap, három megerőltető nap és egy pihenőnap - ez az alap edzésciklusa, amit le kell követni az inzulinnal is. "Az edzés növeli az inzulinérzékenységemet" - mondja - "de a hatás mindössze egy napig tart, maximum 36 óráig." Ezért az egész napos pihenést követő reggelihez már 40%-kal több inzulint kell adnia, mint edzésnapokon.

Krisnek átlagban napi két edzése van, sokszor extrém körülmények között, nagy magasságban vagy épp erős hidegben. Folyamatos glükózmonitort visel és Omnipod pumpát, amolyan vezeték nélküli pumpát, így nem fagy meg az inzulin a vezetékben (hehe). Megszállottként kontrollálja a vércukrait, de a jelek szerint megéri. 15 nemzeti bajnokságot nyert és kétszer volt második helyezett világbajnokságon. Tavaly ősszel 110 résztvevő között 13. helyezést ért el egy 10 kilométeres versenyen St. Ulrich am Pillersee-ben, Ausztriában. Idén pedig immár negyedik alkalommal ott lesz Szocsiban, az olimpián.

Nálunk jobban senki nem tudja átérezni, milyen nagy odafigyelés és folyamatos koncentráció húzódhat egy-egy ilyen teljesítmény mögött. Ha ugyanis behipózik, nem tud menni, túl magas cukornál pedig drasztikusan csökken a teljesítménye - vagyis elég szűk ablakban kell egyensúlyoznia, miközben hosszú ideig nagyon intenzív izommunkát végez. Arról nem is beszélve, hogy a verseny nem edzés: nézők, tömeg, izgalom és nagy a tét, nő a stressz és áramlik az adrenalin, ami emeli a vércukorszintet.

Kris bevallása szerint életében kétszer volt erős hipója futam alatt, az utolsó alkalom pont 2010-ben volt, a vancouveri téli olimpián. A 30 km-es versenyen magas cukorral indult, hogy teljesíteni tudjon, ráemelt az inzulinra - viszont átesett a ló túloldalára, csúnyán behipózott. A versenyt befejezte, de a hipó kezelése miatti lassulás, leállás miatt közel sem a várt helyen. Másik futamban pedig a sílécével volt gond, mert a vércukormérés miatt nem volt ideje azt ellenőrizni verseny közben.

Ezért a legutóbbi téli olimpia nagy csalódás volt számára, nem volt könnyű összeszednie magát, de most újra elszánt, hogy Szocsiban kihozza magából a legtöbbet. Még jobban odafigyel majd a vércukraira, és hogy az olimpia okozta extrém stresszt kezelni tudja, jógázik. "Úgy érzem, magabiztosabb vagyok a diabom kezelésében, mint valaha. Remélem, hogy a maximumot tudom majd nyújtani az olimpián és így illően képviselhetem a diabéteszes közösséget."

Menjen a drukk tehát a magyar csapat mellet Kris Freeman diab-drusza sífutónak is!

A bejegyzés trackback címe:

http://cukkerberg.blog.hu/api/trackback/id/tr305792531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.