Bár a káosz egyre csökken az országban, még mindig vannak elzárt, illetve áram nélkül maradt települések, ahol sajnos egyelőre kérdéses, hogy az áramszolgáltatás mikorra áll helyre. Éjszaka előre láthatóan erős fagyok lesznek, ezért lesznek olyanok (sőt, valahol a hatóságok egyenesen erre kérik a lakosokat), akik a ma éjszakát sem otthon, hanem valamilyen közös melegedőben, szállón töltik.

Ha cukorbeteg vagy, ezeket gondold végig és a szükséges dolgokat vidd magaddal:

• gyógyszerek, mindegyik fajta + néhány napi tartalék
• inzulin, mindegyik fajta + néhány napi tartalék ampulla
• penhez pót-tűk; ha van, akkor tartalék fecskendő
• inzulinpumpához: kanülök, tartály, a pumpacég zöld száma, ELEM, pót-pen
• fertőtlenítő kendő vagy spray
• vércukormérő és hozzá tartalék elem
• ujjbegyszúró, pót lándzsákkal
• tesztcsíkok, tartalék dobozzal és CHIPESTÜL
• szőlőcukor, gyümölcslé, gél, bármi gyors + keksz, egyéb elhúzódó tartalék CH hipóra
• Glükagon-kit, ha van
• iratok közt TAJ kártya, "Cukorbeteg vagyok" vagy ehhez hasonló kártya
• a diabetológusod neve és elérhetősége (mobilszám)
• szövődmények esetén a szükséges eszközök, kötszerek, bármi
• élelem, víz (ásványvíz)
  
  

Éjszakára kemény fagyokat mondanak, gondolni kell arra is, hogy az inzulin ne fagyjon ki, akár mondjuk a csomagtartóban. A kifagyáshoz azért masszív hideg és kitettség kell, nem megy csak úgy ukk-mukk-fukk, de azért érdemes fejben tartani: ruhába vagy törülközőbe csavarva már jó eséllyel semmi baja sem lesz.

Ezek csak a cukorbetegként átgondolandó tételek, természetesen ehhez jön a többi (meleg ruha, takaró, mobiltöltő, stb). Mindenkinek kitartást és vigyázzatok magatokra.

fotó

Jön, jön! Áprilisban mesekönyvvel rukkolunk elő a cukorbeteg gyermekekért! A "Szárnyak és paták" Finy Petra meséje, az illusztrációkat Herbszt Laci készíti és a Kolibri Kiadó közreműködésével jelenik meg. A könyv nem a cukorbetegségről szól – egy igazi mese! –, de egyik mellékszereplője, Glu, cukorbeteg kisfiú. A célunk, hogy a történeten keresztül mindenkihez közelebb hozzuk a cukorbeteg gyerekek hétköznapjait, ezzel pedig segítsük eloszlatni a tévhiteket és csökkentsük a diszkriminációt.

Helyzet van. És a helyzet az, hogy elegem van. Tudom, hogy a diabétesz kitartó "állatfajta", amolyan ragaszkodó típus (hogy a fene egye meg), és hogy éppen ezért vannak a fentek, meg a lentek, rossz napok, aztán jó napok, amik elmúlnak, de most akkor is: elegem van.

Hirtelen erős lett bennem a vágy, hogy lecipzározzam magamról az egészet, mint a téli kabátot, kibújjak alóla, elforduljak, szememet becsukjam, fülemet befogjam... Nem akarok a cukorbetegségemmel foglalkozni. És ahogy ezt kimondtam, úgy leszek, mint amikor valakinek azt mondják, ne gondolj az elefántra -  ha eddig nem is gondolt, most biztosan azt teszi.

Számolgatás, tippelgetés, előre gondolkodás, mérlegelés, naplóvezetés, macera, laborral időpontegyeztetés, sorbanállás, rosszul felírt recept újrafelíratása, patika-látogatás, reklamáció, begyulladt kanül, utcán szerteszét szálló tesztcsíkok, megbuggyant gyümölcslé, éjszakai hipó, nappali Somogyi, szőlőcukor a táska alján, "csak egy kicsi cukor van a limonádéban"-szivatás, meg a klasszikus "minek neked light cola, fogyózó'?", stb., stb.

Elegem van. Mit csináljak?

fotót innen csentem