Kint leszünk a hétvégi, két napos WAMP-on (Wasárnapi Művész Piac) a Dorottya Palace-ban, mégpedig úgy, hogy a Keserédes jóvoltából mindenkinek, aki jön hozzánk cukrot méretni, egy diabetikus trüffel bonbont adunk ajándékba :) Isteniek a csokoládéik, érdemes megkóstolni. A WAMP-on egyébként kint lesz a Vadjutka az Egy Csepp Figyelem Alapítványnak ékszerkollekció is, sőt, jó sűrű hétvégénk lesz, mert vasárnap délelőtt pedig a 27. Spar Maratonon mérünk (és futunk is az "egycseppes" csapattal). Huh:)

GYERTEK!

A diabetikus bonbonról egy kis infó:

Cukormentes étcsokoládé trüffel

Jesszus, futok! Ez jutott eszembe a hétvégi 10 km-es futóverseny vége felé. Mert futók, sőt megkockáztatom, futó lettem! Az elmúlt 1 évben átfutottam szinte minden budapesti hídon, végig a rakpartokon északról délre és délről északra, futottam a Dagadt Köcsög Team tagjaival, 1-es típusú cukorbetegekkel, Iramcsigákkal, Élménykülönítményesekkel, reggel, este, sőt egyszer még éjszaka is a Suhanj! rendezte versenyen.

Pedig hajszál választott el a feladástól, miután az első próbálkozások vagy csúnya hipóba, vagy éppen rég nem látott magasságokba repítették a cukromat. De lett nekem profi futócipőm, majd stopperórám. És kezdtem először futópadon, mindig ugyanazzal a távval-tempóval-időszakban, majd egyre hosszabban a Margitszigeten, először kilométerenkénti cukorméréssel. Kipróbáltam mindenféle öv- és csuklótáskákat a szőlőcukornak, a cukormérőnek és gyümölcslének, nomeg felvásároltam a fél Amazont diab és futás témakörben.

Szóval irtó sok energia van ebben a 10 kiliben, de 10 kili az 10 kili - a szabadság érzete, hogy a testem működik, és van, és végre örömhormont termel, mert azt tud, még ha fut is a diabos algoritmus a háttérben, valahogy így: