Egyre többször és egyre hosszabban szerepel a hírekben a mesterséges hasnyálmirigy, mint az 1-es típusú cukorbetegek reménybeli megmentője. Ha már írtunk glükózszenzorról, itt egy újabb hírecske: az University of Virginia-n fejlesztett mesterséges hasnyálmirigy engedélyt kapott Amerikában az igazi tesztelésre, indulhat a próba kórházon kívül, otthon! Már épp morogni kezdtem magamban, hogy persze-persze, már megint Amerika, hol vagyunk mi attól, stb-stb, mikor rátaláltam a hírre, miszerint Olaszországban és Franciaországban már tavaly óta folyik a kipróbálás.

Mobilnak álcázott mesterséges hasnyálmirigy

Antóniát illetően persze ez nem újdonság, de a videón itt a kis "egycseppes" csapat is! A film tegnap ment az RTL Klub Reflektor című műsorában. Netti az alapítványról, az elkötelezettségéről és arról, hogyan tud ennyi mindent egyszerre menedzselni.

Életem egyik legviccesebb élménye az volt, amikor évekkel ezelőtt New York-ban járva belebotlottunk egy kötő- és horgolófesztiválba. Körülbelül olyan dolgot képzeljetek el, mint a WAMP, de mindenki, aki csak kitelepült az asztalkák mögé, valamilyen elképesztő kötött-horgolt cuccot árult. És miközben árult, kötött vagy horgolt. A szórólapokat az éppen zajló eseményről egy magas, afroamerikai fiú osztotta, egy sárga, kötött (!) öltönyben.

Akkor jöttem rá, hogy a kötés az vagány. Én mondjuk mindig is szerettem bíbelődni ezzel (már gyerekkoromban is rettentő, saját kötésű pulcsikban és lábszárvédőkben jártam az általánosba...), de amióta gyerekeim vannak, eszembe se jutott, hogy erre lenne időm. Pedig a kötés-horgolás, illetve rokon társaik, a hímzés például, szuper feszültség levezetők, ráadásul egy szép darab örök marad, és értékes lesz a sok órányi munkától. (Mari dédi gyönyörűséges patchwork takaróit vagy kötött óriáskígyóit és babáit a családban minden gyerek megkapta, és a gyerekszoba igazi, kedves díszei lettek.)

Ha már valaki tud kötni, akkor szabadjára kell engedni a fantáziát. Lehet például ilyen nagyon vicces zöldségeket és gyümölcsöket csinálni: ajándék csoki helyett a gyereknek. (Ha meg nem sikerül, meg lehet őket rendelni online.)

Daddytypes.com

Hill Rise Allotment Association

Thrivingtoo

Wildsheep.co.uk

Etsy

Most, hogy a szemet érintő problémákat kiveséztük, a Diabetes UK szervezettel kart öltve a lábakra szeretnénk fókuszálni néhány poszt erejéig. Egészen ijesztő statisztikák vannak ugyanis - a világon minden 30. másodpercben (!) végeznek alsó végtag amputációt diabétesz miatt és átlagban 30-szor nagyobb esélyünk van ilyen műtétre cukorbetegen, mint nem cukorbetegen... Ha ijesztőek is a számok, sose felejtsük, ebben aztán mindenki benne van, az elmaradottabb régiók és a magukra nem ügyelő cukorbetegek is. A fő üzenetünk, mint mindig: a lábat érintő problémákról tudni kell, de több évtized alatt alakulnak ki és jó cukoranyagcserével megelőzhetőek, figyelmes lábápolással pedig a kezdődő problémák kezelhetőek! Erre biztatunk mindenkit.

Végül, de nem utolsó sorban a Vivicittán három olyan fantasztikus szervezet is jelen volt, amelyek támogatottjait első blikkre nehezen képzelnéd el futóversenyen.

A Suhanj! Alapítvány égszínkék pólóját és kendőjét kilométerekről is fel lehet ismerni. Az Alapítvány célja, hogy  rendszeres sportolási lehetőséget biztosítson látás- és mozgássérülteknek több sportágban - azaz a suhanás élményét megadni azoknak, akik esetleg a mindennapokban még a lakásból is nehezen tudnak kimozdulni. Tevékenységükben az az igazán nagyon szép, hogy sérült és egészséges sportolók együtt edzenek, versenyeznek, mozognak, egymást támogatva, motiválva - kölcsönösen, biztos vagyok benne.

A Mozdulj! Közhasznú Egyesület fogyatékkal élőket segít, ahogy csak tud. Mozgással, művészettel, bárhogyan és mindenhogyan.

A Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete (LÁSS) pedig látássérültek sportolási lehetőségeit segíti. Van hastánc, falmászás, futás, gerincjóga és vakfoci is a repertoárjukban. Többek közt.

Szóval, van még kifogás a mozgás ellen...?

Már sokszor írtuk, mondtuk: a vasárnapi Vivicitta irtó jó buli volt. És felemelő és motiváló, többek közt azért is, mert a helyszínen szuperjó alapítványokkal, szervezetekkel és kezdeményezésekkel is meg lehetett ismerkedni. Mint például a Bátor Tábor, amit szerintem nem is kell nagyon bemutatnom. Egy profi tábor Hatvanban, ahol súlyos beteg gyermekeknek és családjaiknak nyújtanak gyógyító, megerősítő élményterápiát. Többek közt cukorbeteg gyermekeknek és családjaiknak is.

Mint minden Alapítvány, a Bátor Tábor is (legyen bármilyen nagy) folyamatosan források és támogatók után kutat. Az Élménykülönítmény az Alapítvány jótékonysági futóközössége. Tagjai maratoni és félmaratoni versenyeken indulnak, hogy felhívják a figyelmet az Alapítványra és adományt gyűjtsenek minden lefutott kilométerük után. Ők futnak, mindenki más pedig támogatást adhat. Csatlakozni bárkinek lehet, úgyis mondhatnám, szabad a pálya! Akár a futásra, akár a támogatásra. Fuss, BT, fuss!

Az Élménykülönítmény teljes csapata a Vivicittán, lila pólóban a futók. És egy kívülálló sárga egycseppes pólóban.

Ha Húsvét, akkor csokitojás. Meg csokinyuszi. Meg csokibárány, csokikakas, csokikosár, csokihegyek, mindegy, micsoda, csak csokiból legyen és nagy legyen, mert Húsvét van, és ha Húsvét van, akkor tömjünk magunkba csokit csokival, hozzá egy kis sonka, meg tojás, kenyér, stb. Mert így illik, meg ilyenkor szabad. Pedig egy nagyobbacska tojástól nem csak a cukorbetegek kapnak cukorsokkot, a több napos túlevés problémáját már nem is említve.

Van a lónak másik oldala is! Ismerős? "Egy cukorbetegnek sosincs szabadnapja! Egy cukorbeteg mindig harcban áll az életéért! Nincs hétvége, sem ünnep, sem lazaság, soha egyetlen napra sem!". És ha ehhez hozzáteszem, hogy a brit cukorbeteg szervezet, a DiabetesUK külön kiemeli a húsvéti posztjában, hogy egy cukorbeteg gyermeknek is ugyanolyan apró ajándék jusson, mint a többi gyereknek a családban - ne legyenek megkülönböztetve betegségük miatt - akkor aztán a probléma adva van. Hogyan védd meg a gyereket a záporozó csokiállatoktól? Megoldást ajánlok, mindenkinek.

A vasárnapi Vivicitta irtó jó buli volt. Nem "csak" azért, mert végül kisütött a nap, mert a Szigeten kirobbanóan gyönyörű tavaszi napot tölthettünk, vagy mert végül irtó sokan voltunk és futhattunk együtt, hanem mert sok nagyon értékes kezdeményezést, szervezetet és alapítványt is lehetett találni a rendezvényen.

DK, azaz Dagadt Köcsög. Így indult. Gergő bemutatkozó posztját olvashattátok a karácsonyi blogunkon. Akkor még a történet igazából egy emberről szólt, aki 124 kg súllyal életmódváltásba kezdett. Gyalogolt, futott, diétázott. Egyszóval mindent. Már akkor lehetett látni, hogy sokkal több rejlik az egészben.

Olyannyira sokan ismertek magukra és találtak motivációt DK példájában, kitartásában, hogy mostanra  hivatalosan is csapattá vált: ez a DKTeam. Csapat tele olyan emberrel, akik változni és változtatni akarnak, fogyni, mozogni, egészségesebbé válni vagy egyszerűen csak élvezni a futást egy jó társaságban. És nem utolsó sorban, akik szívesen látnak bárkit. Hajrá, DKTeam!

"Szeretnél a DK csapatba tartozni? Soha nem késő,változtatni az életmódodon! Mi szeretettel várunk, nem kell mást tenned, csak jelentkezni itt. Egy csapat vagyunk!"

Ezt most találtam! Képzeljétek, a világ egyik legeredményesebb hosszútávfutója szintén cukorbeteg volt! Abebe Bikila (1932–1973) etióp sportoló két ízben is, 1960-ban Rómában és 1964-ben Tokióban lett a maratoni futás aranyérmese, pedig ez aztán igazán hosszú és extrém igénybevétel, nem könnyű még diab nélkül sem. Mindig azt a tanácsot kapjuk, hogy vigyázzunk a lábunkra és ne járjunk mezítláb - Abebe cipő nélkül futott? Ejnye... :)))

fotó innen