Cukkerberg

Futásra termettünk!

2012. július 27. - kiskatka

Indul az olimpia, a szuperatléták ideje! A szuperatlétáké, akik éveken vagy évtizedeken keresztül irdatlan mennyiségű munkaórát töltöttek a sporttal, hogy néhány napig a kanapén ülő, mozgásszegény életet élő emberek millióit szórakoztassák... Pedig mi emberek evolúciósan is futásra termettünk, sőt, a kitartó futás képessége emelt ki minket az állatvilágból - állítják a Nature egyik friss cikkének írói. A hosszú és kitartó futás képessége nem csupán a prédaállat becserkelése és utolérése közben jelentett előnyt, de befolyásolta az agy fejlődését is, így eredményezve végső soron a mai, modern ember evolúciós felemelkedését.

Clipboard01_3.jpg

A megfelelő motiváció elengedhetetlen...

A ma elfogadott evolúciós elméletek szerint kb 2 millió éve indult el az a klímaváltozási folyamat, mely során az erdős részek visszahúzódásával megnőtt a ligetes nyílt területek mennyisége és az ember ősei a fák lombkoronájából a földre kényszerültek. A megváltozott életkörülmények jelentős változást indítottak el az ősember testfelépítésében, anyagcseréjében és nem utolsó sorban agyában is, mely változások végeredménye a mai ember, azaz a Homo sapiens.

Sok testi átalakulás már 2 millió éve lezajlott, miközben az eszközhasználat csak kb 1 millió éve jelent meg. Mi történt a hiányzó 1 millió évben? - teszik fel a kérdést a cikk írói.

Elméletük szerint az áthidaló időszakban a vadászatok során az ember ősének legnagyobb fegyvere a kitartó futás képessége volt. Sőt, a kitartó futás lehetősége nem "csupán" életképesebbé tette a többi állatnál, de jelentősen segítette az agy fejlődését is.

Evolúciós léptékkel nézve nagyon rövid idő alatt nagyon sokminden változott: megnyúlt a láb, miközben jelentősen rövidültek a lábujjak (nem kellett ágakba kapaszkodni), hosszabb lett az Achilles ín és kialakult jelenlegi formájában az emberi test legerősebb izma, a kétfejű combizom is. A csontok és izmok mellett pedig átalakultak és megerősödtek az izületek is - így váltunk képessé két lábon járni, sőt futni.

A kitartó futáshoz a csontok és a vázizomzat átalakulása mellett a hőháztartás és az anyagcsere átalakulása is szükséges volt. Szőrtelen testfelületünkön akár 3 liter izzadtságot is képesek vagyunk óránként elpárologtatni, miközben viszonylag hatékonyan tartjuk vissza az életfontosságú sókat. Ehhez képest a négylábú és szőrös állatok csak lihegéssel tudják testüket hűteni, ami nem csupán sokkal kisebb hatékonyságú hőleadás, de nem is tudnak egyszerre lihegni és futni - vagyis vagy futnak, vagy lihegnek, a kettő együtt nem megy. Továbbá mi vagyunk az egyetlen főemlősök, akiknek a vitálkapacitása (képesség arra, hogy a test megfelelő mértékben ellássa magát oxigénnel) lehetővé teszi a kitartó és hosszú távú futást. A kitartóan futni tudó csupaszmajom tehát gyakorlatilag szívinfarktusig volt képes kergetni a többi szőrös, négylábú prédaállatokat.

A fizikai átalakulás mellett az őskori vadászoknak a sikeres akcióhoz szükségük volt tervezésre, stratégiára és fejlett kommunikációra is, ami kétség kívül fejlesztette az agyi funkciókat. A legújabb kutatások szerint azonban ennél direktebb, molekuláris kapcsolat is létezik a testmozgás és az agy fejlődése közt. A BDNF molekula (brain-derived neurotrophic factor) testmozgásra termelődik az ideg-izom kapcsolódásokban és onnan kerül a véráramba. Az izmokban serkenti a fehérjeszintézist és a zsírlebontást olyannyira, hogy a BDNF molekula nélküli kisegerek túlsúlyosak és sokszor 2-es típusú cukorbetegek lesznek. A molekula hatását azonban nem csak az izmokban fejti ki, hanem a jelek szerint az idegsejtekben is: elősegíti az idegi kapcsolatok kialakulását, mégpedig magasabb szintű agyi területeken, a memória, sőt a testsúly és az anyagcsere szabályozásáért felelős területeken is. Egyben serkenti az agysejtek mitokondriális aktivitását, azaz a sejtek energiatermelő központját, így az idegsejtek hatékonyabban képesek az oxigént felhasználni és működni.

A szerzők ezért feltételezik, hogy miközben az ősemberek egyre többet futottak a sztyeppéken, egyre több BDNF termelődött a testükben, ami hatott az agyukra is, elősegítve a központi idegrendszer minden addigi fejlődést meghaladó megugrását és végső soron az ember kiemelkedését az állatvilágból.

Igaz vagy nem, lehet róla vitatkozni. Ami viszont kétség kívül fontos lehet a mai embernek is, hogy a jelek szerint a rendszeres testmozgás a test általános egészségi állapotának emelése és pl a cukorbetegség megelőzése mellett hat az agyi funkciókra is. Ismert tény, hogy a rendszeres mozgásnak antidepresszáns hatása van, de mostantól folynak a testmozgás hatását feltérképező vizsgálatok Alzheimer betegek, valamint más mentális és pszichés problémákkal küzdők körében is. Ha pedig egészséges vagy? A mozgás olcsó megoldásnak tűnik a mentális képességek javítására.

A bejegyzés trackback címe:

https://cukkerberg.blog.hu/api/trackback/id/tr924681479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

magyar bucó 2012.07.27. 14:51:08

Ennyi hülyeséget egy helyen ritkán látni.
Az olimpiai bajnok egy sánta kutyát sem tudna halálra kergetni.
A testmozgás és az ész kapcsolatára egy példa:
www.hawking.org.uk/

Rodolfo63 2012.07.27. 15:08:39

a kommunikáció, a csapatmunka, a ritka nagy aggresszió és a gyakori megtermékenyülési képesség vezett szerintem az ember evolúciós felemelkedéséhez

és a kommunikáció és a csapatmunka szerepe pontosan azért nőtt meg, mert hiába tudott kitartóan futni egy ember, a sebesség még így is kevés volt, és a vadon élő állatok többsége "pusztakezes harcban" simán lenyomta az embert - a csapatmunka azonban olyan pluszt adott, ami ezen hátrányokat kompenzálta

a csupasz majom anyagcseréje inkább egy alternatív megközelítése volt a dolgoknak, mintsem oka a fejlődésnek

Slipping_Beauty 2012.07.27. 15:39:10

Ha a mozgás szabályozza az anyagcserét, akkor az azt jelenti, hogy a túl sovány ember is egészséges súlyú lesz, ha elkezd mozogni? (és persze hozzá megfelelően eszik)

GlennMiller 2012.07.27. 15:47:54

"A hosszú és kitartó futás befolyásolja az agy fejlődését".
Ezt én úgy pontosítanám, hogy "serkenti a gondolkodást". Az agy fejlődését viszont nemigen befolyásolja.
70 éves hosszútávfutó vagyok, egész életemben futottam, makk egészséges vagyok, semmilyen gyógyszerre nem vagyok rászorulva.
Tehát, okosabb nem lettem, csak egészséges maradtam. Hosszú lassú futás közben (az agy jobb oxigén ellátása!) olyan gondolatok jönnek elő, melyek nyugalmi állapotban nem egzisztálnak. Nálam legalább is ez így van.

kiskatka 2012.07.27. 16:11:50

@GlennMiller: igazad van, pontatlan a fordítás, köszönöm, pontosítottam. A szerzők tényleg azt mondják, hogy a mozgás beindítja a BDNF képződést, ami hat az idegsejtekre, konkrétan pl megnő a hippocampus nevű agyterület tömege és az ott lévő idegsejtek közötti kapcsolatok száma. A hippocampus a memória, érzelmek, kombinációskészség, egyszóval összetett agyi folyamatok helye. Szóval evolúciós szemmel nézve hat az agy fejlődésére, egyéni szintre lebontva pedig hat az idegsejtek számára, azok kapcsolati hálózatára.

bucbuc 2012.07.27. 16:34:38

Az elmélet onnan kicsit más irányt vehetne ha tájékozódnál. Elég komoly vita folyik erről az erdővisszahúzódásos elméletről.
Ami meg sok mindent megmagyaráz az még túl új.

hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADzimajom-elm%C3%A9let

bucbuc 2012.07.27. 16:37:17

Mondjuk ezt a wiki cikket nem ártana lassan frissíteni, de azon kívül, hogy az írója elveti ezt a lehetőséget és kétségbeesetten erőlködik a bizonyítékok magyarázásán, a lényeg látszódik belőle.

kiskatka 2012.07.28. 09:30:26

@bucbuc: érdekes a wiki cikk, erről még nem hallottam, köszi! Viszont FB-on érkezett egy érdekes link, a Nature cikkhez hasonló tartalommal: www.ted.com/talks/lang/hu/christopher_mcdougall_are_we_born_to_run.html
süti beállítások módosítása